Depeche Mode - Budapest Sportaréna

andrew fletcher, dave gahan, depeche mode, martin gore, sportaréna

Be kell vallanom, hogy sosem voltam még Depeche Mode koncerten, ez volt az első alkalom, hogy élőben is láthattam, hallhattam őket. Ezért nincs is viszonyítási alapom, hogy milyennek kellett volna lennie, és olyanokat sem tudok mondani, hogy "bezzeg a legutóbb...". Így leírom azt, hogy számomra milyen érzés volt az egész, a helyszínre jutástól a koncert végéig.

Depeche Mode

Becsülendő érték, hogy időben kezdtek, habár én nem erre számítottam. Igen, elkéstem. Mikor megérkeztem a bejárathoz, néhány lelkes rajongó még kitartóan állt a kerítésnél, hátha jegyet tudnak szerezni. Minden jegy elkelt. Bejutottam a folyosóra, ahol csak a büfé előtt tolongtak az emberek, és ahol már jellegzetes dallamok ütötték meg fülemet. Kérdésemre az összezavarodottságtól lefagyott arcú lányok felelték, hogy már a Depeche Mode szól. Gyors jegy-kapu számegyeztetés és már bent is voltam a dühöngőben. Mondanom sem kell, telt ház volt. Legnagyobb meglepetésemre megtaláltam a helyem, ami tényleg engem várt. Kezdődhet a buli! Hagytam, hogy a bolydult méhkasra emlékeztető embertömeg körülöleljen, és hogy áramoljak a zenével. Felnéztem a színpadra, természetesen Dave Gahan a megszokott fekete bőrmellényben pörgette a mikrofont, és színpadi mozgásával sikerült elfeledtetni mindenkivel, hogy nemrég még kórházban feküdt.
 
Depeche Mode

Aki most arra lenne kíváncsi, hogy milyen számokat hallottam egymás után, és azok hangzásban mennyire adták vissza a stúdiófelvételt, lehet, csalódni fog. A zenei mennyiség nyilván meghaladta a „7+/-2”-t, továbbá én az élményért voltam ott, amit meg is kaptam teljes mértékben. Ezt még az sem befolyásolhatta, hogy időnként elcsúszott Dave hangja, számomra ez csak fokozta az élő koncert hangulatot, ami végre nem mp3 formátumban szólt az 5.1 –es rendszerből. (Láttam már magyar haknit, ahol a szám eléneklése után kapcsolták be a mikrofont közkedvelt énekesünknek.) Az akusztikáért pedig jól felelt az Aréna. Mivel tudtam, hogy hazánk meglátogatása a legújabb albumuk (Sounds of the Universe) bemutató turnésorozat egyik állomása, így arra készültem, hogy javarészt onnan hallhatok majd dalokat, ami részben igaznak is bizonyult. Viszont ők is jól tudták, hogy ez nem lesz elég a közönségnek, így a varázsdobozból előkerült többek között az It’s No Good, a Precious és egyik személyes kedvencem, a Personal Jesus.

Depeche Mode

A zenei élményhez látványelemek is társultak a megfelelő hangulat fokozása végett. A színpad mögött egy hatalmas kivetítő volt, felül egy gigantikus „nagyító diszkógömbbel”, ami által a szkafanderbe bújt együttes tagjaitól kezdve Daniel Ladinsky filozofikus sorain keresztül (amint azt kifele jövet megtudtam egy mellettem zajló beszélgetésből) elég érdekes minimál világot tálaltak főleg színekre és fekete emberi alakokra alapozva.

Összességében engem megvettek a show-val, csak azt sajnálom, hogy (számomra) hamar és hirtelen véget ért az egész. Gondolom, ez az érzés csak az én tapasztalatlanságomból fakadhatott, mivel a tömeg elég nyugodtan és beletörődve vette tudomásul, hogy el kell hagyni a már oly sokat látott helyszínt.

2010. Január 11, hétfő Papp László Sportaréna - Depeche Mode - Tour of Universe - Budapest

Gábriel

Dave Gahan (ének)

Martin Gore (billentyűs hangszerek, gitár, ének)

Andrew Fletcher (billentyűs hangszerek)

Fotó: basszuskulcs

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés RSS
Janacs
2010-02-20 10:32:03

Volt It's No Good? Egyik legbemozdítósabb szám ever, imádom....Én 2 éve voltam, az is szenzációs koncert volt, ők tényleg a legnagyobbak között vannak. Csak azt nem értem, hogy a többi nagyot miért nem hívják? Jó, most már volt Madonna is, JAcko már meghalt, de pl. hol marad a Chili Peppers?...
Sztrik Márton
2010-06-18 11:14:57

Na ez az oldal felesleges nagyon.
minek ke...
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Szöveg:

!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved."