| Barátkozzunk a pappal! |
|
Szerda koradélután egy kerekasztal-beszélgetés keretében informálódhattunk a hazai zeneipar jogszabályozásáról. Megtudtuk, hogy összefogásra lesz szükség, ha ki akarjuk szabadítani a koncertéletet a jelenlegi negatív spiráljából.  Az eseményt az org4org szervezte, akiknek célja, hogy egy közép-európai kulturális összefogás jöjjön létre, ami segítené a szervezet tagjainak munkáját, és ezen keresztül fellendítené a kulturális szcénát. Ezen a szerdán a rendezvényszervezés és azon belül is a zenei események álltak a középpontban, amit egy kerekasztal formájában veséztek ki a résztvevők. Nagyjából hatvan ember jelent meg a Columbus hajón, hogy meghallgassa a közel két órán át tartó beszélgetést. A kissé hosszúra nyúlt és néhol vontatott előadáson több téma is szóba került, így elsőként az MR2 és a PANKKK hatását elemezték az összegyűltek. Az MR2 megjelenésével több hazai zenekar is befutott, aminek egyöntetűen örültek a meghívottak, ám egyben aggályaikat is kifejezték, mert a rádió nagyjából tíz zenekart tol, és ez nagyon kevés, sokkal szélesebb körből kellene megszólaltatnia előadókat, többek között kezdő zenekarokat; és jobban foglalkozniuk kellene a periférián lévő zenékkel is, tekintve, hogy ez is a közszolgáltatás része. A tavaly leállt PANKKK program kapcsán mindenki borúlátó; állami beavatkozás kell, hogy a zenei színtér megfelelően tudjon működni. A program hatása még mindig látszik az országban, több vidéki koncerthely ennek segítségével tudott elindulni, és egy ehhez hasonló támogatási rendszerre továbbra is szükség van. Ugyancsak szóba került, hogy a kormányzat nem ismeri fel a zeneipar pénzmozgató képességét, hogy az nem csak szórakoztat, hanem jótékony hatással van a turizmusra, sok embert foglalkoztat, és így jótékony hatással van a gazdaságra. Gács Andrea, a Budapest Bár menedzsere felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad ropit kérni az államtól, mert akkor ropit kapunk. Fel kell ismerni, hogy az ágazatban csak jelentős pénzzel lehet változást elérni, és Finnországot említette, mint pozitív példát (lásd Lordi vagy a HIM). Innentől kezdve a szót Laki L. László, a Cinetrip főszervezője vitte, aki ismertette a készülő törvénytervezet, amely pénteken kerül a kormány elé. Ebben rengeteg visszásság található, a biztonságvédelmi szabályok nagyrészt csak a zenés-táncos rendezvényeket érintik (a népzene kivételével), a vallási, családi, oktatási, politikai (satöbbi) összejövetelekre nem vonatkoznak majd a megszorítások. Így akár több ezer ember is részt vehet legálisan párteseményen egy százfős teremben. Viccesen megjegyezték, hogy a templomok nem felelnek meg a tűzvédelmi előírásoknak, mert befelé nyílnak kapuik. Ugyancsak, érdemes jóban lenni az iskolaigazgatókkal és papokkal, mert segítségükkel ki lehet majd játszani a rendszert. Szóba került a razziák teljes csődje, amit a kormányzat továbbra is erőltet, minden szórakozóhely legalább évi kettő ilyenre számíthat, annak ellenére, hogy ez láthatóan pénzkidobás, és a szórakozókat negatívan érinti. A West-Balkán tragédia kapcsán előkerült, hogy aggályos a bulizás egyre fiatalabb korban megkezdése, és mivel az új szabályok szerint a tizennyolc alattiak ki fognak szorulni a szórakozóhelyekről, tinihordákra érdemes számítani az éjjel-nappalik előtt. Ugyancsak nehézséget fog okozni ennek a generációnak a későbbi becsábítása a helyekre. Az új határozat nyilvánvaló hibái között szerepel a jegyzők hatalmának növekedése, akik ezután egyszemélyben dönthetnek a rendezvényekről, fesztiválokról, szórakozóhelyekről, így növelve a korrupciót. Összességében tehát egy nem túl bíztató helyzetet vázoltak fel a résztvevők a beszélgetésen, és összefogásra szólítottak mindenkit, mert csak együtt vagyunk képesek valamit tenni, csak így tudunk nyomást gyakorolni a kormányra. A zárógondolat, hogy szórakozni nem bűn, még ha egyesek szemében annak is tűnik. Simon Gyuri |