Basszusgitárosok: Gene Simmons és Lemmy Kilmister

Kicsit gondban voltam ezen a héten, mert van a listámon két zenész, akikről mindenképpen írni akartam, viszont rájöttem, hogy majdnem ugyanazt kellene leírnom róluk. Viszont se ismételni magamat nem akartam, se kihagyni valamelyiküket, úgyhogy végül egy very special dupla cikk mellett döntöttem.

5.-6., megosztott helyezés: Gene Simmons és Lemmy Kilmister

 

Ki ő: A Kiss/Motörhead együttes basszusgitáros-énekese, akire általában énekesként gondolnak inkább, mint zenészként, pedig az együttes hangzásának jelentős részét a basszgitározásával teremti meg. Illetve élemedett kora ellenére még mindig turnézik és zenél. Valamint a rokksztárság megtestesítőjeként rajta van a Maxim magazin "Living Sex Legends" listáján, ahova azokat a szerencsés (és egy egész kicsit elborult) embereket gyűjtik, akik ezernél több nővel feküdtek le. (Bill Wyman is rajta van egyébként, aki a Rolling Stones volt basszusgitárosa, bár sose tudott játszani, és azért vették csak be az együttesbe, mert volt autója meg erősítője. Illusztris társaság.)
 

Miért szeretjük: Mert hangos. Ami ugye valahol a lényege az egésznek. Kezdő basszusgitárosként én pl. Kiss-en kezdtem szocializálódni, aztán jött egy fázis, amikor sokkal technikásabb meg trükkösebb dolgokat szerettem, de aztán ez elmúlt, vagy legalábbis nagyjából. Van, aki bármikor félkézzel lejáttsza bárhonnan Gene urat, de azt kevesen mondhatják el magukról, hogy ha az együttesükkel bármikor kiállnak egy színpadra, 2-3 generációnyi ember őrül meg értük. És ez nem azon múlik, hogy nyomatják őket meg miatököm, hanem azon, hogy harminc éve koncerteznek folyamatosan, vagy max kisebb megszakításokkal. Illetve a Metallica Motörhead feldolgozásain hallatszik, hogy mennyire fontos oda Lemmy basszgitározása, mert még az egyébként magasan kvalifikált Trujillo arccal se tudnak rendesen lejátszani egy Overkillt. Pedig nem olyan nehéz, csak két hang, de már az introból hallatszik, hogy nem lesz az úgy jó.

És ha ez nem lenne elég, szerintem mindketten a legjobban szóló rockbasszusgitárosok közé tartoznak - mintha lenne valami fordított arányosság aközött, hogy az illető hány hangot szeret percenként játszani, és hogy azok mennyire szólnak jól. Erre még lesz példa itt is.

 (Annyit még azért hozzátennék, hogy a Motörheadben az MVP az bizony Mikkey Dee, a dobos, aki szerintem bármilyen együttest olyan 200 százalékkal tesz jobbá, ha belekerül.)

 

Hallgatnivaló: A rockzene az ugyebár élő műfaj volna, ennek megfelelően mindkét együttesből az élő albumok a tutik, Kiss-ből az Alive 1-2-3-4 mindegyikét tudom nyugodt szívvel ajánlani, a 4-en a szimfonikus rész külön poén, Motörheadből meg a legutóbbi kettő, a Live at Brixton Academy, és a Better Motörhead than Dead a kedvencek. Amúgy nagyon durva, hogy így hatvan év fölött is egyre gyorsabbak és jobbak a papik. Ja meg Lemmynek vagy egy rockabilly-együttese is, The Head Cat néven, nehéz találni tőlük bármit, de tutiság.

Mindketten jönnek ide is a nyáron, a Kiss ugye 28.-án lesz a Sportarénában, Motörhead meg hegyalján. Szerintem illik ott lenni.

 

 Peroxid Kapitány

Hozzászólások
Hozzáadás Keresés RSS
Hozzászólás
Név:
Email:
 
Szöveg:

!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved."