| Basszusgitárosok: John Entwistle |
|
Sziasztok! Egy új sorozat indul itt, a basszuskulcson, amiben hetente egy, általam nagyon jónak tartott basszusgitárosra irányítom a reflektorfényt. Próbálom majd viszonylag mellőzni a technikai fogalmakat, hogy ne csak a zenészeknek, de a szélesebb közönség számára is érthető és élvezhető legyen a dolog, és remélem, hogy mindenkinek tudok valami érdekeset mutatni.  Egyelőre tíz rész lesz; lesznek olyanok, akiket biztos ismertek, olyanok, akiket biztos nem, olyanok, akikről nem tudom eldönteni, lesznek kakukktojások, meg mindenféle. Egy kis visszaszámlálás jellege is lesz a dolognak, az én személyes top10-emen megyünk végig, de ez nem is annyira fontos, főleg mivel a zenében nincsenek abszolútumok, ami az egyik ember szerint kaki, az valaki másnak lehet a kedvence. És persze, ha úgy érzitek, hogy valakit méltatlanul mellőzök, vagy föl szeretnétek hívni a figyelmem valakire, szívesen látom a kommenteket itt lent! (Kis megjegyzés: az a helyzet, hogy a listában sajnos egy magyar se lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kishazánkban nincsenek nagyon jó basszgitárosok, mert szerencsére van jópár, pl a jazzes-funkys-sessionarcok közt Koós László „Csuby”, Szapi, meg Barabás Tamás, a rockerek közt meg Póka Egon, illetve a Subscribe, a Fish! meg a Betterfly együttesek basszgitárosai, csak nekem nem ők a hűdenagy kedvenceim. Viszont ha valaki tud még ajánlani magyarokat, azt is nagyon-nagyon szívesen látom!) 1.hét: John Entwistle Ki ő: John „Thunderfingers” Entwistle, a Who együttes basszusgitárosa, már amikor épp nem voltak feloszolva. Igazából az egész sorozat ötlete őmiatta pattant ki a fejemből, amikor a Helvécia nevű helyen ültünk, ahol a falon van egy bazinagy kép róla, basszusgitárral a kezében, csak épp a feje ki van takarva. Nekem kb. 0,004 mp kellett, hogy fölismerjem, de a rövid közvélemény-kutatásból kiderült, hogy senki másnak lövése se volt, hogy ki ő. Egyébiránt kedves, szolid angol úriemberről van szó, akiről zenésztársai azt mondták, hogy „ő volt a leghalkabb közülünk a színpadon kívül, és a leghangosabb a színpadon”. 2002-ben halt meg, ősz öregemberhez méltó módon szívrohamban, miközben egy kurva mellett aludt. Miért szeretjük: Ő volt az egyik első basszusgitáros, aki nem csak az alapozást pömpölte, hanem a basszusgitárt egyenrangú hangszerré emelte a zenekarban. Keith Moon-nal együtt a világ egyik valaha volt legjobb ritmusszekcióját alkották. Entwistle-höz köthető a világ egyik első, rockzenei lemezre vett basszusszólója, a My Generation című számban. Ezenkívül a basszusgitár, mint hangszer fejlődésében is szerepet játszott, a legismertebb talán a Rotosound húrgyárral való együttműködése, akikkel az első "roundwound" basszushúrokat együtt csinálták meg, amiket ma kb. mindenki használ (ezeknek a fő jellegzetessége az, hogy baromi jól szólnak). Illetve az első igazán menő Marshall erősítőket is neki, illetve a gitáros Pete Townsendnek csinálták. És ha már erősítőknél tartunk: Entwistle bácsi, mint minden jó basszusgitáros, természetesen egy megalomán állat volt, aki folyamatosan cserélte le az erőstőit egyre modernebb, nagyobb, és hangosabb darabokra. A végén egy „little Manhattan” -nek becézett cuccon nyomta, ami, mint ahogy azt a neve is jelzi, akkora volt, mint egy kisebb város. Akit esetleg érdekel, itt van egy érdekes honlap ezekről, amit valami indokolatlanul sok szabadidővel rendelkező arc csinált. Lényeg a lényeg, a 60-as években kezdte, és már akkor baromi jó volt, és aztán meg még jobb lett. Ez a kontraszt még élesebb a vele együtt kezdett, hasonló (zenei) környezetből származó pályatársai, pl. Bill Wyman, vagy Hendrix basszusgitárosainak a tükrében. Baromi érdekes lehetett ám a 60-as években basszusgitárosnak lenni, ami ugye, mivel elektromos basszusgitárt, ami mind a nagybőgőtől, mind az akusztikus és elektromos gitároktól eléggé különbözik, lényegében ’51-ben kezdtek csinálni, egy olyan hangszeren játszottak ezek az arcok, ami fiatalabb volt, mint ők, és akkor alakították ki a hangszernek azt a funkcióját és zenei szótárát, amit azóta alapvetőnek tekintünk. Ajánlott diszkográfia: A Who-tól vmi jó válogatáslemez, illetve a Quiet One meg a Twist and Shout, amiket ő énekel (nyilván az utóbbi feldolgozás), valamint a Mr. Bass Man című szám feldolgozása az egyik szólóalbumáról, az baromi vicces. Peroxid Kapitány Fotó: bassguitar.com |