| Jamie Cullum - Twentysomething |
|
Jamie Cullum harmadik albuma a jazz és a pop tökéletes találkozása, szórakoztató, sokzongorás lemez.  Nem ok nélkül lett Jamie az egyik legkeresettebb jazz-zenész, ugyanis a koncertjein a közönséget megtáncoltatja, buli is ígér, miközben zenekarával igényes jazzszámokat játszik. Jamie nagyon jó énekes, kellemes hanggal, mindehhez nagyszerű előadó és a zongorázása is szenzációs. Természetesen így a zongora a dalok főszereplője az éneken kívül, de ezt is finoman, nem zavaróan, szóló sincs túl sok, csak pont a kellő helyeken, nem zavarni, szórakoztatni akar. A kísérőzenészek mind nagyon jók, ügyesen a háttérben maradnak és onnan támogatják a címszereplőt, hol csak zongoratrióban, hol pedig fúvósokkal, elektromos gitárral és vonósokkal kiegészülve. Az élő hatást elérni kívánó hangszerelés csak még jobban kiemeli a nagyszerű darabokat, a kompozíciók az album erősségei.  Pár saját szerzeményt és sok feldolgozást hallunk, amiket jó ízléssel válogattak össze, a lírai dalokat táncos swing, a bluest ballada váltja, sokszínűség van, Jamie és zenekara mindenben nagyon jó. A feldolgozások között találunk klasszikusokat (Singin' in the Rain, What a Difference a Day Made) és modern (The Wind Cries Mary, Lover, You Should Have Come Over) darabokat is. A két legjobb dal (saját szerzemények) az egyórás játékidő végére marad, az All At Sea átvezetőjét és refrénjét nem lehet a visszajátszás igénye nélkül meghallgatni, a Next Year Baby kellemes, leülős jazzkezdését latin buli váltja fúvósparádéval, hogy újra lecsüccsenjünk a végén. Nagyszerű albumzárás. Nagyon jó zenét játszik Jamie Cullum, a világmegváltás és a megmondás igénye nélkül, lehet viszont együtt énekelni a dalokat, mert mind könnyen megjegyezhetőek és dallamosak. Könnyed időtöltésnek és feszült odafigyelésre (például a mindig kemény és hangsúlyos nagybőgőre) is ajánlott.
Képek forrása: www.myspace.com/jamiecullum, www.bluebeat.com |