| „Elmerengő minimál” – Occam: My Rorschach |
|
Már az első pillanatban beleszerettem Occam produkciójába, amikor egy ismerősöm ajánlását követve rátévedtem az oldalára és felcsendítettem a Passage című dalt. Nélkülözhetetlen kellék az otthoni heverészéshez és házibuli levezetéséhez.  Azóta kiokosodtam, és megtudtam, hogy az Occam álnév Lázár Tibort takarja, aki rendszeresen a Zagarban és DJ Bootsie zenekaraiban tűnik fel a dobok mögött. Itt viszont nem csak az ütőshangszerekért felel, hanem billentyűzik, gitározik, mindenféle kütyüt kezel, és még a számokat is ő írja. A csapat szűk magja egy kvartett, amelyben rajta (élőben főleg kütyük, billentyű) kívül Hodosi Enikő (ének, billentyű), Kovács Bálint (gitár) és Kiss Árpád (trombita, billentyű) kapott helyet, de a lemezen mások is feltűnnek: Bootsie szkreccsel, Milosevits Mirkó pedig vibrafont imitál. A végeredmény csodálatos és megnyugtató zene, aminek már első taktusai belesüppesztik az embert a fotel mélyére. Lassú, gondosan felépített muzsikáról van itt szó, nincsen semmi elsietve, bőven hagynak időt a témák, az ötletek kifejtésére, ráérünk nézelődni, hallgatódzni. Elektronikus ritmusok vegyülnek sokféle billentyűs hangszerrel, lágyan elringatva a hallgatóságot, messzi tájakra csábítva őket. Lebegünk a térben, élvezzük a simogató basszust, a minimál, repetitív dallamokat, az éteri éneket, és enyhén bólintunk a finom ütemekre. Hodosi Enikő énekhangja a lemez egyik különlegessége, magas hangja az égig száll, lágy, fátyolos, a fülünknek kedves. Nagyon jól illik a zenéhez, mesél nekünk, elvarázsol minket. A My Rorschach csúcspontja számomra a Midnight Taper, ami súyos rákattanást okoz, minden nap hajnali egykor előbújik a hangfalból és mozgatni kezdi a jelenlevőket. Nagy az öröm, mióta kezünkbe kaptuk a nagyon szép, a zenéhez illő minimál dizájnnal felruházott cd-t, mert azóta nem kell azt a megakadós myspace-ről hallgatnunk. Csak ajánlani tudom Occam albumát mindenkinek, aki szereti az elmerengős, elektronikus-instrumentális dolgokat, aki vevő a lassan kibontakozó zenei világra, akit vonz a keleti filozófia elmélyültség iránti vágya. Örülök, hogy ilyen zenék bukkannak fel itthon – hiánypótló, mind a lemez, mind a zenekar! Simon Gyuri |