|
szörp, váczi eszter, váczi eszter quartet Az arab zenéről, arab előadókról és a saját dalok játszásából fakadó örömről beszélgettem Váczi Eszterrel, aki azt is elárulta, hogy zenész létére kevés zenét hallgat.
Ha nem lennél zenész, mivel foglalkoznál? Már nagyon korán eldőlt, hogy énekelni szeretnék, de mostanában sokat gondolkodom azon, hogy mi lennék, ha nem énekelnék. Egy ekkora ország nehezen birkózik meg annyi önjelölt előadóművésszel, mint akik az elmúlt 5-6 évben árasztották el a piacot. Óriási színvonalkülönbségek vannak, és azt hiszem a rétegműfajokat képviselő zenészek közül nagyon kevesen vannak, akik pusztán a zenélésből jó életszínvonalon tudnak élni. Ha ez mégis megadatik valakinek, akkor igazán szerencsés, ha ez nem megy a zenélés kárára, mert azért azt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egészen más úgy elindulni egy fellépésre, hogy „ezt most meg kell csinálnom, mert be kell fizessem a telefonszámlámat”, vagyis rászorulsz arra, hogy játsszál, mint amikor meg tudod válogatni a fellépéseket, hogy akkor állj ki a színpadra, amikor mondanivalód van, amikor meg akarsz magadból valamit mutatni. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy jó lenne, ha a zene megmaradhatna valami magasztosabb dolognak, mint megélhetési forrás.
Nagyon irigylem azokat, akik pont annyit játszanak, amennyit szeretnének. Erre persze minden zenészkollégám azt mondaná, hogy ez luxus, és megvalósíthatatlan.
De, hogy mit csinálnék mást, azt nem tudom, mert ugyan a mindennapjaimnak van egy másik érdeklődési köre, ami az arab kultúra felé irányul, de ezzel papírforma szerint annyit érek, mint a jazztanszakos diplomámmal. Úgyhogy ez sem az a vonal, amely kiválthatná a zenélést, mint „munkát”.
Igazából a mindennapokban ezzel nem szoktam foglalkozni, mert azért egyelőre még mindig az énekléshez értek a legjobban, és ezen a téren van olyan foglalkoztatottságom, ami meghatározó, és ami a megélhetésem is egyben. Ráadásul ez azon szakmák egyike, ahová nehéz visszatornászni magad, ha kicsit is ki akarsz szakadni belőle.
Úgy tudom, hogy arab szakra jársz az egyetemen.
Igen, ez alatt elsősorban nyelvészetet kell érteni. Látom magam körül, hogy akik komolyan gondolják, mennyi energiát fektetnek bele. Nem arra célzok, hogy nem vagyok elég elhivatott, csak nincs elég időm elhivatottnak lenni. Elég nehezen oldom meg, hogy készüljek az órákra amellett, hogy próbálunk, koncertezünk, lemezt felveszünk, lemezanyagot írunk… Sokszor azon vacillálok, hogy a zongorához üljek, és megírjak egy új számot, vagy nekiüljek szótárazni és fordítani, ami egy nehezebb szöveg esetében az egész napot kitölti. Ilyenkor látom világosan, hogy mindkét dolog teljes embert kíván. Jelenleg a kettő között lavírozok. Sok van hátra az egyetemből? Elvileg nincsen. Ha ügyes lettem volna, és nem foglalkozom mással, akkor már tavaly befejeztem volna. Mivel ez a másoddiplomám, nekem csak négyéves ez a képzés. A két szigorlatom és az igazán kemény tárgyak még hátra vannak. Felvettem mindent, és hogy mi lesz meg ebből, az a jövő zenéje.
Hogy jött az érdeklődés az arab kultúra iránt? Elsősorban a zene érdekel.
Ennek az az előtörténete, hogy amikor befejeztem a Jazz - tanszakot, akkor ugyanúgy folytatódott az életvitelem, mint előtte, csak tanulmányok nélkül. Próbák, muzsikálás… Lehet, hogy nem vagyok elég fanatikus a saját szakmámban, de nekem ez kevés volt, szerettem volna valamit tanulni iskolai keretek között, mert elég szétszórt típus vagyok, és szeretem, ha valami szabályozza ezeket a dolgokat. Tudtam, hogy az akaraterőm kevés lesz ahhoz, hogy pl. végigolvassam a családi könyvtárat, ezért szerettem volna valami megszorítottabb dologgal foglalkozni. És miután az arab zene rettenetesen nagy hatással volt rám, ezért úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy megértsem és, ezzel foglalkozhassak valamikor, ahhoz jobban meg kell ismernem a nyelvet, a történelmet, az irodalmat, a kultúrát. Arab behatású jazzt játszanál? Valami olyasmi, igen. Az a legfontosabb, hogy tudjam, hogy mit, és miért akarok kifejezni vele, és ne azért vágjak bele, mert most divat minden műfajt ötvözni egymással. Tudsz olyan arab előadókat mondani, akiket érdemes hallgatni? Az egész arab világban meghatározó egyéniség, egy ma már 74. életévében járó libanoni énekesnő, Fairuz. Nála fellelhetőek az európai hatások is. Én azt szeretem benne, hogy folyamatosan jelen vannak az alapvető arab jegyek az éneklésében, de nincs az a túldíszítettség, ami sok más előadóra jellemző, hanem nagyon letisztult, inkább éteri az éneklése. Nem tudom, meg kell hallgatni, nyilván ez ízlés kérdése, de őt feltétlenül kiemelném.
A tradicionálisabb zenéket jobban szeretem, bár érdekes, és egyúttal elismerést vált ki belőlem, hogy az arab könnyűzene is a tradicionális arab harmóniavilágra, és éneklési stílusra épül. Nem vették át nagyon a nyugati világ zenéjét. Maximum a videoklipekben. Akit szintén nagyon jónak találok, de teljesen más koncepciót követ, Natacha Atlas, aki kifejezetten modern, és előszeretettel nyúl az elektronikus hangzás felé. Ha jól tudom, ő egyiptomi származású és többször fellépett már nálunk is a Szigeten.
Pont az egyik tanárom az egyetemen ismertetett meg velem egy Asmahan nevű énekesnőt, akinek szintén csodálatos hangja van. Ő már sajnos meghalt, és azt a régi stílust képviseli, ami azt hiszem inkább azokat hozza lázba, akiket komolyan érdekel ez a világ.
Még érdemes talán megemlítenem Zina Dawdia nevét. Ő korombéli lehet, rendkívül erőteljes hangja van. Ha ez ember a megfelelő pillanatban hallgatja, katartikus élményben lesz része. Elárulom, hogy ő indította el bennem az arab zene iránti vonzódást. Jártál egyébként arab országban? Igen. Közel három hónapot töltöttem Kairóban, ami meghatározó élmény volt. Ezen kívül Marokkóban voltam egy hétig, de nem befizetett nyaraláson… Van olyan projekted, ami formálódóban van, vagy szeretnéd, hogy majd legyen? Igen, de ehhez először olyan embereket kell találjak, akiket ez érdekel. Nyilván, ha tradicionálisabb hangvételűre szeretném, akkor muszáj olyan hangszereket is belevenni, ami megeleveníti ennek a világnak a hangulatát. Ez nem jelenti azt, hogy ha a zenekaromból szeretne valaki csatlakozni, akkor ne lehetne részese egy ilyen formációnak. Van egy-két ember, akiről tudom, hogy nagyon szereti ezt a zenei világot. Rájuk feltétlenül számítok.
Igazából a Quartettel való lemezmegjelenés, annak fogadtatása és az, ahol most tartunk, késlelteti azt, hogy belekezdjek egy új arculatú zenekarba. Most nagy a lelkesedés, és szeretnénk ezt a felfelé törő ívet folytatni. Jók a visszajelzések? Igen, nagyon. Várakozáson felüli. Nem úgy értem, hogy nem számítottam arra, hogy jó, de sokkal több embert találtunk meg a magyar szöveg és a jazz ötvözésével, mint amire számítottunk. Miben más számodra ez a Szörp és a Quartet? Melyiket szereted jobban? Ez nem szeretet kérdése, főleg, hogy az alapja mindkettőnek ugyanaz, és a VEQ cd-n majdnem minden szólista képviselteti magát a Szörpből. A műfaj természetesen más. Én a klasszikus jazzt szeretem igazán, ez az, ami elindított engem ezen a pályán.
Amikor a Quartettel belekóstoltunk abba, hogy milyen a saját dalainkat játszani szemben a feldolgozásokkal, egész más szemszögből kezdtük látni az egész zenélést. Tény és való, hogy a Szörppel vannak saját dalaink, de egyelőre nagyrészt feldolgozásokat játszunk, bár Ivánnak nem titkolt vágya, hogy legyen saját anyagunk és cd-nk.
A Quartet most sokkal aktívabb zenekar, a saját anyag miatt dinamikusabb az egész. Mennyire tudtok külföld felé nyitni? Ez egy visszatérő kérdés. Eddig azért nem foglalkoztunk ezzel, mert amíg más számait játssza az ember, akkor az eredeti mindig érdekesebb. A Szörp egy nagyon igényes, táncolható acid-jazz-t játszó zenekar. Felléptünk a gronau-i jazz fesztiválon, Bécsben, Hollandiában és persze tetszett az embereknek, de mindig ott van a háttérben, hogy ezek nem a mi számaink.
Eddig az volt a baj, hogy nem magyarul énekelek, mert mégiscsak magyar a közönség, most meg az, hogy miért nem angol, hogy könnyebben lehessen külföld felé nyitni.
Én máshogy gondolom. Jazzt angolul millióan játszanak. Én magyarul gondolkodom és az volt a cél, hogy magyarul fejezzem ki az érzéseimet, mert így érzem hitelesnek az éneklésemet. Nekem az a véleményem, hogy ma a külföldi piac egy nemzet sajátosságára kíváncsi a nyelvével együtt. Kaptunk egyébként megkeresést Svédországból, de időpont egyeztetés miatt nem tudtuk elvállalni. Ennek kapcsán az a lényeg, hogy egy magyar szám alapján választottak minket. Tervezitek a Quartettel a következő lemezt? Persze! Tudsz mondani az arab világon kívül téged inspiráló zenészeket, zenekarokat? Ez lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de én viszonylag kevés zenét hallgatok, ahhoz képest, hogy ezzel foglalkozom. Sok olyan általam nagyon nagyra tartott zenészt ismerek, akiknek létkérdés, és alapállapot, hogy hallgat valamit. Akár az után is, hogy lejött a színpadról. Erre én képtelen vagyok. Ha zenehallgatásról van szó, nálam általában ez úgy zajlik, hogy időszakonként beleszeretek valakibe, és akkor azt akár hónapokig hallgatom.
Természetesen voltak rám hatással előadók, Shirley Horn, Sade, akihez előszeretettel hasonlítanak. Mario Biondi, aki egy most futó olasz énekes, Kevin Mahogany, Freddy Cole, Molly Johnson, Madeleine Peyroux… Mind nagyon tetszenek, de mivel képtelen vagyok kikapcsolni a „szakmai fülemet”, vigyáznom kell, hogy ne nyomják rá nagyon hallhatóan a bélyegüket a saját stílusomra. Nem egy kollégámon hallom, hogy mit hallgat… Van meghatározó koncertélményed, mint néző? Aki számomra egy rettentő szuggesztív előadó és háromszor láthattam életemben, az a Zap Mama zenekar frontembere Marie Daulne. Akárhányszor láttam ezzel a zenekarral mindig rabul ejtett.
Mégis, ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az egy párizsi, Shirley Horn koncert volt. Őt teljesen véletlenül láttam. Éppen Párizsban voltam négy napot, és egy ottani heti programújságban láttam, hogy pont aznap este játszik. Ez kb. két órával a koncertkezdés előtt volt. Az este első felében Chick Corea szólókoncert volt, amiről lemaradtunk, de akkor az volt a legfontosabb, hogy Shirley Hornt láthassam élőben. Ez volt életem legváratlanabb és legdrágább koncertje, de azt az élményt… nem szeretem nagyon kiadni mások előtt, ha elérzékenyülök, de az első hangra, ami kijött a száján sírva fakadtam. Fantasztikus élmény volt. Nagy koncertélmény, mint fellépő? Ha veszem a tízéves Szigetperiódust, ahol minden évben felléptünk, volt egy, amit azóta is emlegetünk, ahol extra energiaátvitel volt a közönség és köztünk. Semmi extra koncert, akkor éppen olyan volt a csillagok állása, nem játszottunk jobban vagy rosszabbul, mint máskor, valahogy azok a fülek gyűltek össze, akiknek a révén a zene magasabb szintre került.
Nem lehet ezt igazán eseményekhez kötni, inkább, hogy mi történik ott a levegőben.
Van olyan koncert, amire mindenképpen elmész? Sok előadót tudnék mondani, akiket nagyon jónak tartok, de az az igazság, hogy én magam már ritkán keveredek el koncertekre. Nem vagyok az a klasszikus rockandroll arc, mint ahogy a jazzisták sokan, hogy koncert után még lemennek jammelni valahová. Nekem ebből elég volt, kinőttem már ezt a korszakot. Valakinek ez létforma, nekem nem. Nagyon hálás tudok lenni a csendért és egy jó otthoni estéért. Ebből a szempontból nem vagyok szakmafüggő.
Ugyanakkor ezért szeretem a fesztiválokat, ahol a zenekarok egymást követik és így is, úgy is meghallgatjuk egymást. Ilyenkor felüdülés hallani, mennyi jó zenekar van. Van kedvenc budapesti helyed? Minden hely másért jó. Őszintén szólva nem szeretnék kiemelni egyet sem, mert később biztos eszembe jutna egy másik is. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak helyek, amiket jobban kedvelek, és vannak, amelyeket kevésbé. De az biztos, hogy a budapesti közönség fényévnyire van a vidéki városok közönségétől, ezért sokkal jobban szeretem a vidéki koncerteket.
Budapesten olyan sokkolóan sok a program, hogy nehéz klubhelyet kialakítani heti rendszerességgel.
Kezdetben a Szörppel tíz - tizenkét éve, hetente játszottunk. Újra és újra teltházas koncertjeink voltak, még a csilláron is lógtak. Ezt most nem lehet megcsinálni, annyira nagy a kínálat. Kinyitod a basszuskulcsot és minden nap más programot kínál. Teljesen érthető, hogy az emberek nem mennek el mindig ugyanarra a programra, ha egy újjal megismerkedhetnek helyette.
Ilyen most a világ. És ez így van jól. Az a legfontosabb, hogy valami olyat tudjak nyújtani, ami csakis én vagyok. sámson Fotók: Váczi Eszter
|
