| "most nagyon jól érzem magam" |
|
Beültünk egy teára Harcsa Veronikával - aki a sikerek és a népszerűsége ellenére is őrzi régi szerénységét és visszafogottságát - hogy a jelenről, a jövőről, és a kedvenceiről faggassuk.  A Fazekas gimnáziumban speciális matematika tagozatra jártam, érettségikor nem tudtam, hogy mit akarok. Akkor még inkább csak énekelgettem, nem tudtam, hogy az éneklést komolyabban fogom tudni csinálni. Egyszerű, de nagyszerű választásnak tűnt, hogy a matekos vonalat folytassam. Egyébként mindig szerettem a matekot, nem volt nyűg, szeretem a logikus, átlátható gondolkodásmódot, csak találtam közben (számomra) jobbat. Az éneklés egyből a dzsezzel kezdődött? Nem, 15 évesen kezdtem éneket tanulni, és később, érettségi előtt kezdtem el jazzt tanulni. Az első tanárom Munkácsi Bea volt, aki egy fantasztikus tanár. Utána rögtön Éliás Gyula, majd a jazztanszakon Berki Tamás. Ma már csak a zenével foglakozol. A magyar jazz-zenészek többségétől eltérően a Te számaidat könnyűzenei adók is játsszák. Direkt rádióbarát számokat írsz? Amikor feljátszottuk a Too Early-t, én abban reménykedtem, hogy lesz egy dal, amit egyszer-kétszer leadnak éjszaka. Nem volt cél, hogy rádióbarát legyen, a szerencse mégis így hozta. Magyar vagy angol nyelven énekelsz szívesebben? Számomra alapvetően az angol az éneklés természetes nyelve, mert mindig is angolul énekeltem, ezt szoktam meg. De a legfontosabb, hogy az angolnak önmagában a prozódiája, a ritmikája, a hangsúlyai közel állnak ahhoz, amit énekelek. Nagyon leegyszerűsítve: ha stílusos kiejtéssel énekelek angolul egy dalt, akkor a time-ja, az ideje, a hangsúlyok, és a frazír már mind a helyükön vannak. Nem véletlen, hogy az angol a jazz anyanyelve. Magyar nyelven nagyon jól lehet például sanzonos dolgokat énekelni. A Quimbyt tudnám példaképpen felhozni, akiknek szerintem zseniális szövegeik vannak, és nagyon jól hangzik a zenéjük magyarul. Tervbe van véve, és szeretnék is magyarul énekelni, mert ez nekem és a közönségnek is fontos, de ahhoz más zenék kellenek, amik magyarul szólnak jól. Volt egy rövidebb turnéd Japánban. Milyen érzés volt ott lenni, és a japán közönségnek játszani? Döbbenetes. Sokkoló. Persze fel voltam készülve, hogy nagyon más világ lesz, de tényleg nagyon más volt. Tíz napot töltöttem ott, ami első benyomásnak még éppen jó, de nagyon kevés ahhoz, hogy az ember igazi következtetéseket is le tudjon vonni.. Nagyon sok dolog maradt számomra érthetetlen, elsősorban a kontrasztossága. Tokiónak a belvárosától negyven percre van Japán ősi fővárosa, egy pici város, 42 shinto szentéllyel, ahol a buddhista kertekben a legcsodálatosabb nyugalomban sétálhat az ember. Itt tényleg úgy érzi az ember, mintha el van lenne zárva a világtól. Az ottani közönség ismert téged? Volt olyan, hogy délután a hotel halljában utánam szaladt egy pasi, hogy én vagyok a kedvenc énekesnője és autogramot kér. Voltunk listavezetőek Japánban, tehát számíthattunk rá, de így is hihetetlen volt.  Sok különbség van a koncerthelyek között? Igen, például mert sokféle közönség van. Már az is egész más, amikor az ember kicsi helyen lép fel, ahol látja az emberek arcát, vagy mint amikor egy fesztiválon, ahol maximum a kezeket látja, és nincs szemkontaktus. Ebből a szempontból nekem a legdöbbenetesebb a Sziget -1. napja volt, a Magyar Dal Napja, ahol állítólag 45 ezer ember volt, és fentről csak a masszát lehetett látni. Mondhatnám, hogy ezzel együtt személytelen. Van kedvenc helyed? Nagyon szeretem a Budapest Jazz Clubot, mert ott a közönség teljes csendben figyel, még ha teltház is van. Ez nekünk ajándék. Szeretem az A38 hajót is. Szeretek időnként egészen pici helyeken is fellépni. Őrmezőn van a Muzsikus Kávéház, ami állandóan a bezárás ellen küzd. Az egyik tulajdonos hangszerész, ezért még a csillárok is hangszer-különlegességekből vannak; hihetetlen hangulatos a hely. Ott kétszer léptem fel, és mindkétszer kivételes élmény volt. (Muzsikus Kávéház) Kikkel dolgozol most a Quarteten kívül? Az Erik Sumo Banddel, ami annyira aktív, hogy szeptember hetedikére van kitűzve az új lemezmegjelenés. A lemez gyakorlatilag kész van, már csak utómunkálatok folynak. Ezenkívül Shakespeare Velencei kalmárjához írtam zenét, amit élőben játszunk a Quartettel a Centrál Színházi előadásokon. Ez teljesen más feladat, mint a zenekarom, más együtt dolgozni a színészekkel, a rendezővel. Miben más, hogy nem te vagy a főszereplő? Más attitűddel megyek fel a színpadra, alá kell rendeljem magam a rendező elképzeléseinek. Én is fönt vagyok a színpadon, jelmezben, meg van mondva, hogy mennyire reagáljak arra, ami a színpadon történik. Minimális színészi feladataim is vannak. Van olyan projekted, ami még készülőben van, és ezért még nem hallhattunk róla?? Most indul egy új zenekarom, ami még kezdeti fázisában van. Ez a Quartettől független, az megy tovább. Ez egy másfajta zene, sok benne az elektronika, kísérleti zene, és még nagyon az elején vagyunk. A zenekar tagjai jelenleg Gyémánt Bálint (gitár), Andrew J (DJ és producer), valamint Kaltenecker Zsolt (billentyű). Andrew J hozza majd a dobot? Ez még nem dőlt el, heti többször próbálunk, egyelőre felvételeket készítünk, sok a kísérletezés. Amint megvan egy lemeznyi anyag, akkor döntjük el, hogyan állítsuk színpadra. Két út lehetséges: lehet, hogy színpadon majd elvisszük egy akusztikus megszólalás felé, de lehet, hogy hívunk még egy DJ-t. Szóval ezt még nem tudjuk. Nujazz-es zene lesz? Abszolút, igen.  Tudsz mondani inspirálókat? Portishead, Björk, mindenképpen kísérletező vonal. Nem biztos, hogy rádióbarátabb lesz, attól, hogy vannak benne popos elemek. Május elejét a TakeFiveban töltöd. Hogy jött a Nicola Contés minifesztivál ötlete, és hogy három egymás követő estén játszatok ugyanazon a helyen? Az első közös fellépésünk Rómában volt, egy klubban, ami kísértetiesen hasonlít a Take Five-ra, és ott is három egymás utáni estén lépett fel Nicola. Ő nagyon szeret kisebb klubokba elmenni, ahol több estét tölt, mert a zenéje nagyon illik ide, szeret családias helyeken játszani, nem csak fesztiválokon. A hajón (A38) már játszott, szeretett volna máshol is, így találtuk meg a Take Five-ot. És ő hogy talált meg téged? Tavaly a Balaton Sound fesztiválon egymás után léptünk fel, ő pakolt, amikor mi már színpadra léptünk az Erik Sumo Banddel. Akkor nem is beszéltünk egymással, viszont a szervezőktől elkérte a telefonszámomat, és pár hét múlva írt egy smst. Küldtem ki neki lemezeket, amik tetszettek neki. Meghívott a már említett római fellépésre, de csak egy nappal a koncert előtt találkoztunk személyesen, már délután próbáltunk, másnap este fellépés. Nagy kihívás volt, baromira izgultam. Lesz ebből folytatás, lemez vagy ilyesmi? Ezen elsősorban ő gondolkozik, nem én, de szerencsére úgy tűnik, hogy igen. A nyárra van több időpont külföldre, európai fesztiválokra. És Nicola sem titkolta, hogy szeretné, ha a következő lemezén énekelnék. Nagyon bízom benne, hogy ez egy hosszú távú együttműködés. Volt más külföld felé kacsintásod is? Van egy német jazztrió, a Thomas Siffling Trio, akikkel az Erik Sumo Band stuttgarti kiadóján keresztül ismerkedtem meg. A tavaly megjelent lemezükön két dalban énekelek, plusz egy remixen is. Volt velük januárban egy lemezbemutató turnénk, ezenkívül lesznek közös fellépéseink ősszel is. Meg hál’ Istennek a quartetemmel is előfordulunk néha külföldön. Van olyan zenekar, akivel szeretnél együtt dolgozni? Bugge Wesseltofttal például. Vele abszolút, az álmaim között szerepel. Nyilván gyerekkori álmom Stinggel bármilyen közös dolog. Nincs esély, hogy ez megvalósuljon, de ha álmodozni kell, akkor erről álmodozom. Most volt egy megvalósult álom az életemben: László Attila négy évig tanárom volt a főiskolán. Példaképem, és meghatározó személyiség zeneileg és hozzáállásban is, ahogy a zenére koncentrál, amilyen pozitív kisugárzása van. Ő meghívott, hogy énekeljek egy dalt az új lemezén, Emilióval együtt. Remélem lesz majd lemezbemutató koncert is, ahol színpadra állunk ezzel. Mit gondolsz, van esélye, hogy nemzetközi hírű díva legyen belőled? Azt érzem, hogy a Nicola Contés közös munka egy nagyon nagy lehetőség. Amikor Nicolával lépek fel, hatványozottan többen nézik meg a honlapomat külföldről. Nincs kizárva, hogy még többen ismernek meg külföldön. Ha nem ismernek meg többen, de itthon így maradhatok, ahogy most vagyok, akkor nagyon boldog leszek, mert most nagyon jól érzem magam. Benne van a pakliban a külföld, de nem elsődleges cél, és nem elsődleges vágy.  Tanításon gondolkodtál? Egyrészt most nem lenne időm, most nem aktuális, másrészt nagy felelősség. Most még nem mernék belevágni. Később majd szeretnék, csak arra nagyon fel kell készülni. Van meghatározó koncertélményed, mint néző? Életem első rendes koncertje, egyébként általam imádott Halász Judit koncertek után, az LGT búcsúkoncert volt a Nyugatiban, az unokatesóm nyakában ülve néztem végig, az óriási élmény volt. Két vagy három évvel ezelőtti Sting koncert (2006), amikor trióval volt az Arénában, az nagyon meghatározó volt. Most is kiráz a hideg tőle. Két éve nyáron a Veszprémi Játékokon ott voltam az egyik utolsó Zawinul koncerten, aminek a másnapján volt az ugyancsak döbbenetes Wayne Shorter Quartet. A Zawinul koncert közepén gurult be Shorter turnébusza, ő kiszállt, intettek egymásnak, aztán eltűnt húsz percre. Ekkor a zenészek kimentek, és bejött Shorter. Azóta megtudtam, hogy harminc éve nem zenéltek együtt, és Zawinul pár hétre rá meghalt, ezért ez egy utolsó és megismételhetetlen pillanat volt, és ez mindenki érezte. Elkezdtek duóban zenélni, és olyan döbbenetes erő volt abban, amit ketten csináltak... nem is zeneileg, hanem emberileg. Most volt ősszel a MűPában Maria João koncertje, ami nemcsak élmény volt, hanem énekesként sokat lehetett belőle tanulni. Vagy Esperanza Spalding másfél évvel ezelőtti MOL Jazzfesztiváli koncertje is óriási élmény volt nekem, és DeeDee Bridgewater MűPa-beli koncertjéből is sokat tanultam és merítettem. Nagy koncertélmény, mint fellépő? Kicsik is vannak. Pár hete léptünk fel az Andantében, Blaho Attilával duóban, egy szomorú balladát énekeltem, befejeztünk, és életemben először sikerült azt megvalósítani, hogy a közönség hosszú másodpercekig nem kezdett el tapsolni, mert annyira erőteljes volt a hangulat, hogy az senki sem akarta megtörni. Ez nagyon nagy élmény volt nekem. A Magyar Dal Napján Szakcsi Lakatos Bélával léptem fel, amihez Béla írta a zenét, én a szöveget. Egy beteljesült álom olyannal színpadra lépni, akit óvódás kora óta csodál az ember. Kiket hallgatsz mostanában? Nagyon széles a spektrum, tehát jazzt ugyanúgy hallgatok, mint popot vagy elektronikus zenét. Konkrétan? Nem tudtam lekattanni az elmúlt másfél évben Amy Winehouseról. Most kaptam egy válogatáslemezt Jávorszky Bélától, amin csupa 2008-as lemez szerepel, Palya Bea, Bacsó Kristóf, Dés Andris albumai, és ugyanígy nagyon szeretem Szabó Dani 2007-es lemezét. Azt hiszem, hogy nem kell messze menni, hogy jó és izgalmas zenei anyagokat találjunk.  Van kedvenc lemezed? Magyarokat mondok. Barabás Lőrinc és barátai Random Szerda lemez, és az egész Random Szerda úgy, ahogy van, az zseniális. Egy fantasztikus kezdeményezésnek tartom: magas színvonalú, ami közben spontán tud maradni. Egyszer még én is beálltam énekelni a kezdetek kezdetén. Akkor Palya Bea: Adieu les complexes című lemezét is mondanám, mint magyar kedvenc, kimagasló zenei értékei vannak. És, hogy mondjak valami elborultabbat is: Bacsó Kristóf Alteregos albuma. És akár külföldit, akár régebbről, valamilyen nagyon fontos lemezt? A Portishead harmadik lemeze (Third) az egészen durván meghatározó volt az elmúlt évben, amióta megkaptam. Szeretem az elmúlt időszakból (Erik) Truffaz 2007-es lemezét (Arkhangelsk). Volt a Methenynek Mehldau Quartet 2007-es lemeze, meg Liz Wrightot is nagyon szeretem. Nagyon fiatal csajszi, ahhoz képest, hogy milyen érett hangja van. Milyen fiatal énekeseket tartasz jónak? Pélául Bat For Lashest aki egy félig pakisztáni, félig angol lány. Egy nagyon eredeti indie énekes-dalszerző-gitáros. Ő egy olyan iskolában végzett, ahol vizuális művészeteket is tanult, nemcsak zenét. Olvastam egyszer egy interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy neki a zene és a vizuális hatás mindig együtt jön. Tehát amikor zenét ír, akkor egyből egy kép is megjelenik hozzá a fejében, és ennek megfelelően zseniális videoklippjei is születnek. Van egy Wild Birds and Peace Drums nevű fiú-lány svéd duó. Kicsit olyan, mint a White Stripes, csak fordítva, tehát a csaj énekel és a srác dobol. Belőlük nem hiszem, hogy világsztár lesz, mert a zenéjük nagyon elvont és kísérleti, de szerintem nagyon zseniálisak. Róisín Murphy már sztár, de ő is fontos és eredeti az elmúlt évekből. Regina Spektor, aki egy new yorki csajszi, ő is zseniális. Feist-et is nagyon bírom. És ott van a Kings of Convenicence, bájos, nagyon szeretem, amit csinálnak. Meg van a Camille, akivel nem tudom, hogy most mi van. Iszonyú eredeti csaj. Hol szoktál zenét hallgatni? A számítógépemről hallgatom a legtöbb zenét, tehát az íróasztalomnál ülve, begubózva. Olyan is van, hogy magammal viszem az mp3 lejátszóm, hogy a turnébuszban tudjak zenét hallgatni, de itt nehezebb, mert ki kell szűrni a zajokat.  Egyre több sztár jön Magyarországra. Van olyan, akit szívesen látnál? Joni Mitchell, de ő nem is nagyon turnézik, Európában keveset járt, és félő, hogy nem is jön. Sajnálom, hogy őt nem nagyon lehet Magyarországon elkapni. Vagy Björk, Portishead, akikről beszéltünk korábban. Van olyan koncert, amire mindenképpen elmész? Május 8-án Fekete-Kovács Kornél Quintet a Budapest Jazz Klubban. 14-én Mitsoura az A38-on, 16-án Barabás Lőrinc Eklektrik és Dhafer Youssef a MűPában. Május 18-án Baranyai László zongoraestje a Zeneakadémián. A MűPáról jut eszembe, lesz egy különleges koncert az Utolsó időkkel, filmzene koncertet fogunk adni október huszadikán a nagyteremben, aminek az lesz a lényege, hogy a filmből mennek jelenetek, VJ-zés is lesz, és közben koncert. Felváltva a film és a koncert kapja a főszerepet. Nagyon készülök rá. Júniusban ugyanitt lesz koncert a Hétfő Esti Jazz keretében a quartetem koncertje, ahol Borbély Mihály lesz a vendég. Boldog vagyok, mert jó előre minden jegy elkelt. ba és sámson fotó: Erdész Ádám
|