| „Négy órát voltunk a liftben” – Rhoda Scott |
|
A húszperces interjút végignevettük a negyvenévesnek kinéző hetvenhárom éves Rhoda Scott-tal, miközben szó esett a Varnusz Xavérral közös liftélményéről, az orgonacsatákról, és arról, hogy miként tanult meg kottát olvasni.  Basszuskulcs.hu: Hogyan ismerkedtél meg Xavérral? Rhoda Scott: Körülbelül tíz éve volt egy közös fellépésünk a Frederico (Friderikusz) Showban, azután tavaly Thaiföldön együtt ragadtunk be egy liftbe, ahol sokat beszélgettünk. Tudod, a liftben sosem nézel arra, akivel utazol, hanem mindig így vagy (arckifejezés nélkül a cipőjét nézi). Amikor megállt a lift két emelet között, egymásra néztünk, és ő felismert. Négy órát voltunk a liftben, de nekem ez nem tűnt ilyen hosszúnak. Xavérnak van egy kicsi billentyűzete, amin zenéltünk, és rájöttünk, hogy sok dolgot ismerek a zenéiből, és ő is az enyémből. Jól éreztük magunkat, és így jött az ötlet a közös zenélésre. Basszuskulcs.hu: Máskor is szoktál orgonacsatázni vagy ez különleges esemény? Rhoda Scott: A 60-as évek Amerikájából származik a hagyomány, amikor a fekete klubokban népszerű volt az orgona és az orgonacsata. Akár négy orgona is játszott egy este alatt, és a közönség kiválaszthatta a kedvencét. Ez arra sarkalta a zenészeket, hogy még többet, még jobbat hozzanak ki magukból. Egyszer láttam Jimmy McGriffet, aki mindkét lábát felrakta a hangszerre és a között játszott a kezeivel. Nagyon kellett gondolkodni, hogy mit csinálj, mert te akartál lenni a legjobb. Remek szórakozás volt, de aztán felhagytak vele, mert leáldozott az orgonának, amikor bejöttek a szintetizátorok. Öt-hat éve kezdték el újra, de már nem hívják orgonacsatának, hanem az orgonák estjének. Szerintem a csata szó, sokkal motiválóbb, felpörget, hogy meg kell, mutassad magad.  Basszuskulcs.hu: Mi várható a koncerten? Rhoda Scott: Először Xavér eljátssza, amit szokott, aztán jövök én a csapatommal, Sarah Morrow-val harsonán és Lucien Daubat-val a doboknál, a végén pedig Xavérral duóban, és ez lesz a nagy kihívás, a szórakoztató rész, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz. Nem próbáltunk, de van pár közös dallam, amit körüljárunk, aztán meglátjuk, hogy miként tudunk csatázni. Basszuskulcs.hu: Mindig magaddal viszed a saját orgonádat? Rhoda Scott: Évekig együtt utaztam az orgonámmal, de mivel az orgona újra népszerűvé válik, egyre könnyebb szerezni a helyszínen, így nem kell magammal vinnem a sajátomat. Most voltam a jakartai jazz fesztiválon, ahol két Hammond orgonát vettek, hogy játsszanak rajta. Ez máshol is így van, ezért olyan mintha visszatérnénk a hatvanas évekbe, amikor minden helynek saját orgonája volt. Basszuskulcs.hu: Mekkora a különbség orgona és orgona között? Inspiráló vagy zavaró mindig más hangszeren játszani? Rhoda Scott: Mindaddig, amíg minden működik, nincs gond. Néha az ellenőrzéskor kiderül, hogy nem működik egy kar, nem szólal meg egy hang vagy beragad és állandóan szól egy pedál. De ha jó állapotban van az orgona, akkor nekem megfelel. Gyerekkoromban apukám templomában orgonáltam, és tíz-tizenkét éves lehettem, amikor elmentünk egy másik templomba, ahol nem volt olyan jó az orgona, nem tudtam, hogy hogyan működik, és ezért nem játszottam túl jól. Utána apukám a kifogásaimra azt mondta, hogy ha tudok egy orgonán játszani, akkor tudok bármelyiken. Ez akkor nagyon megmaradt bennem, azóta bármilyen hangszeren szívesen kipróbálom magam, mert ez a kötelességem.  Basszuskulcs.hu: Van olyan, hogy nincs kedved játszani? Rhoda Scott: Soha. Azaz akkor nincs, ha elmegyünk vacsorázni, és rámutatnak egy zongorára:”Játszanál?”. Én ilyenkor nem akarok. Van egy barátnőm, aki minden vasárnap meghív minket ebédelni, mise után átmegyünk hozzá, közösen főzünk, és odajön hozzám, hogy” Rhoda tizenöt perc múlva eszünk, most játszanál?”. Először is, nem zongorázom. Persze, tudok játszani, játszom is, és tudom, hogy legközelebb megint ez lesz. Természetesen, azután amint elkezdek játszani, boldog vagyok. Basszuskulcs.hu: Játszol valamilyen más hangszeren? Rhoda Scott: Nem, és állandóan el kell, mondjam mindenkinek, hogy nem zongorázom. (nevet) Szerettem volna megtanulni hegedülni, mert szerintem ez hangolja be a legjobban a fület, de végül nem tanultam. Később dobolni szerettem volna, mert ahogy a hegedű a fület, úgy a dob a ritmusérzéket tökéletesíti. Azután verhetetlen vagy.  Basszuskulcs.hu: Mire vagy a legbüszkébb? Rhoda Scott: A gyerekeimre. Bár nem büszke vagyok rá, de meghatározza az életemet, amikor tízévesen megtanultam kottát olvasni. Nem tanultam zenét, de a mise alatt követtem a dalokat a könyvből, és egyik alkalommal bevillant, hogy mit jelent mindez. Egy pillanat alatt megértettem a violin- és a basszuskulcsot, mindent. Olyan ez, mint ahogy a gyerekek megtanulnak magunktól olvasni. Ez életem egyik legjelentősebb pillanata. Basszuskulcs.hu: A gyerekeid is zenélnek? Rhoda Scott: Igen, mindketten zongoráznak. Kodálynak köszönhetően már négy éves korukban elkezdtek zenét tanulni. Senki sem akarta tanítani őket Franciaországban, mondván, túl fiatalok, de volt egy tanár, aki azzal a feltétellel, hogy az első évben csak énekelnek, elvállalta őket. Ez volt a tökéletes ajánlat. Basszuskulcs.hu: Tanítottál, tanítasz zenét? Rhoda Scott: Egy évet tanítottam a konzervatórium után, de aztán átjöttem Franciaországba, így ez megszakadt. Időről időre vállalok magántanítványt, de nincs rá időm, és nem tudom követni a fejlődésüket, nem tudom, hogy mit csinálnak. Van, hogy nem találkozunk három hónapig, ami alatt elfelejtem, ki mit tud. Szóval inkább távol tartom magam a tanítástól. Basszuskulcs.hu: Mivel foglalkozol, amikor nem zenélsz? Rhoda Scott: Olvasok mindenfélét, és néha elmegyek a konditerembe, hogy formában legyek az orgonacsatára. Basszuskulcs.hu: Tudnál mondani egy koncertet, amit élmény volt meghallgatni? Rhoda Scott: A jakartai jazzfesztivál nyitókoncertjén Santana játszott, akinek ismerem a nevét persze, nagyon szeretem az Europa című számát, de nem tudtam, hogy pontosan mit csinál, sosem hallottam játszani. Ahhoz, hogy megnyerjen magának egy koncert, meg kell érintsen a zene, érzéseket kell felhoznia. Santanának nem csak a zenéje érintett meg, de ahogy közvetíti, ahogy beszél, ahogy játszik. Nagyon jó zenészei vannak, mindenki nagyszerű volt. Ez volt a legutóbbi koncert, ahol kapcsolódtam nézőként. Így kellett hallgassam (befogja a fülét), de így is csodálatos volt. Kuli Betti, Simon Gyuri fotó: Todoroff Lázár |
