| "az ember lelkének elengedhetetlen, hogy zenéljen" |
|
Az otthonában beszélgettem a Jazzy Dalversenyt 2008-ben megnyerő Rostás Reginával, aki a zenélés mellett három aranyos kissráccal tölti az időt, akik az interjú alatt jópárszor mosolyt csaltak az arcomra. Ez a kellemes légkör nem adható vissza írásban, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg őket…  2008-ban indultatok először a Dalversenyen? 2007-ben is pályáztunk, akkor volt egy kis félreértés, mert angol nyelvű dalt adtunk be, annak ellenére, hogy kitétel volt, hogy magyar számmal lehet indulni. Olyan aranyosak voltak akkor, hogy csináltak egy külön kategóriát, az angol nyelvűekét, mert annyira tetszett nekik a dal. Ez nagyon jól esett. 2008-ban meg is nyertük a versenyt, akkor Pirisi Lászlóval írtunk közösen egy dalt (Ő a zenét ,én a szöveget), még nem volt zenekar. Zsolti, a párom hangszerelt elektronikusan, számítógép segítségével. Gondoltátok, hogy nyertek? Nem. Arra számítottam, hogy esetleg megint valamilyen különdíjat elérünk, hogy ismételten tetszést fog aratni a dallamvilág, de a színpadra szólítás meglepetésként ért. És 2007-es különdíj? Az is. Már hatodik éve csücsülök itthon, főállású anyuka vagyok három gyerekkel, a zenei karrier már fel van dobva valahová az égbe, mint álom. Amikor hallottam erről a versenyről, nagyon izgatni kezdett a dolog, mert a saját szerzeményeim is jazzy vonalon vannak.  A verseny után rögzített az első saját lemezed? A legeslegelső. A gyerekek születése előtt inkább a háttérben mocorogtam, dolgoztam, vokáloztam és a felvételire készültem. A dalok már egy ideje áramlottak a fejemben, de csak a Jazzy hatására mertem velük előjönni komolyabb szándékkal. Kik játszanak a lemezen? Szendőfi Balázs basszusgitározik, Kolta Péter gitározik, Kovács Norbert dobol, Sárközy Fanni pedig billentyűs hangszereken játszik, ami számomra nagyon nagy szó, mert Fanni fantasztikusan tehetséges zongorista, zeneszerző, énekes, és nagyon örülök, hogy együtt tudok dolgozni vele. Ugyanezt Balázsról is elmondhatom. Te írtad a dalokat? Vegyes, mert a sajátokon kívül Fannitól kaptam egy dalt, Balázstól négyet, a Pirisi Lacikával közös dal (az Egy érzés) megmaradt, és felkerült egy meglepetésdal, egy filmzene jellegű francia dal, ezt ugyancsak ő írta. Miért pont a smooth jazz? Én nem vagyok jazzénekesnő, megpróbálkoztam a felvételivel, de nem sikerült. Érzem, hogy nagyon sok hiányosságom van, így nem is tudom komolyabbra venni a hangnemet. Viszont mivel elég sok műfajt bejártam életem során, így az ízlésem is szélesebb spektrumon maradt, szeretem keverni a dolgokat. A smooth jazz is ilyen.  Van példaképed ezen a vonalon vagy akár más műfajban? Ella Fitzgerald az örökös number one. Sokan vannak, akiknek szeretem a hangját vagy a zenéjét. Ne nevess ki, de Michael Jacksonon és Madonnán nőttem fel… Szeretem Stinget, nagy kedvencem a U2, Dee Dee Bridgewater, Rosemary Clooney. Nagyon szeretem a régi jazz standardeket, és azokat, akik ezeket művelik, mint Michael Bublé vagy McCormick Jr. Szeretem az instrumentális jazzt is, de az nem mozgat meg annyira, lévén, hogy énekes vagyok. Itthonról Harcsa Veronikát, Palya Beát említeném, etnóvonalról Herczku Ágnest, Szalóki Ágit, főleg Nikola Parovval duóban. Fiatalok közül Hajdú Klára. És Fábián Julinak a hangját is nagyon szeretem. A névmemóriám borzasztó, jelennek meg az arcok a szemem előtt, de nem jut eszembe a név… Kertész Erika is nagyon érdekes dolgokat csinál mostanában… East Side Jazz Company és Lakatos Ági. Ők nagyon jók, komplett az a zene, de sajnos nem lehet róluk hallani. Zongorázol is? A felvételi miatt a kötelező zongorát próbáltam megtanulni, azóta a dalszerzéshez használom és magamat lekísérni, de ezt nem nevezném zongorázásnak. Nem biztos tudás ez. Szeretnék Fannitól órákat venni, ha visszajön Japánból. Mikor kezdtél az éneklésre komolyabban gondolni? Ez vicces volt, tizenöt éves koromban jelentkeztem egy hirdetésre, ahol azt mondták, hogy popsztárokat képeznek, és nekem, mint kis csitrinek, ez nagyon megtetszett. Itt színpadi mozgást, táncot, angolt is tanítottak az éneklés mellett. Nagy szerencsém volt, mert elkerültem Kósa Zsuzsannához az OSZK-ba, meg Fogarasi Tanár Úrhoz korrepetícióra, ahol megmutatták nekem, hogy mi is az a jazz standard. Ott dőlt el, hogy ezzel nekem muszáj, mert szeretnék, mert imádom, mert ezt kell csinálni. Utána természetesen zenekarok sora (sajnos egyik sem jazz), profi zenekarokban vokál, és volt pár saját klubzenekar, amikkel semmire sem jutottunk, és a felvételi, ami sajnos nem sikerült.  Érzel változást a verseny megnyerése óta? Mivel én korábban csak szagolgattam ezt a piaci szegmenst, így nem tudnám megmondani, hogy egy jazz zenésznek milyen megnyerni ezt a versenyt, de azt tudom, hogy nekem nagyon nagy élmény az egész múlt év. Hogy megismerkedhettem a zenésztársaimmal, szakmabeliekkel beszéltem a hazai zenei életről és a stúdiózás, ami az egyik legpozitívabb időszak volt. Neveztek idén? Úgy érzem, hogy részemről furcsa lenne. Egyszer már nyertünk, és rajtam kívül sokan vannak még, akik szeretnének platformra kerülni. Csinálják ők. Igazából nem tervezünk semmit, mert energetikailag és anyagilag is megterhelt minket a tavalyi év, és új anyag, lemez gyártása utópisztikusnak tűnik. Most örülünk annak, ami van. Mennyire vannak felkérések? Nem nagyon. Pár lelkes ember van a szakmán belül, akik megszerettek minket, például Rozgonyi Zoltán a Zuglói Smooth Jazz Klub vezetője. Rajtuk kívül aztán slussz és passz. Nagyon nehéz. Én úgy érzékeltem, hogy van egy bizonyos kör, akiket mi nem ismerünk, és hozzájuk csak úgy odamenni nem lehet. Megpróbáltuk és falakba ütköztünk. Voltak nagyon negatív, és semleges tapasztalataink, túl pozitív viszont nem. Szerintem nehéz. A gyerekeid tanulnak zenét? Kapják a nyakukban, mivel a párom az Alma zenekarnak a brácsása, így esélyük sincs kikerülni.  Tudnál pozitív élményt mondani előadóként? A lemezbemutató koncertünkön beszélgettem egy nálam pár évvel idősebb fiatalemberrel (pedig én is harmincnégy vagyok), hogy annyira tetszik neki a basszusgitár, hogy lehet, hogy holnap elmegy, és vesz egyet. Meghallotta Balázst játszani, és belelkesült. Érdekes, hogy odajönnek az emberhez, hogy tanácsot kérjenek, hogy érdemes-e. Szerintem mindenképpen érdemes. Nem is azért, hogy profi zenész lesz-e vagy sem. Az egy másik kérdés, hogy ennek mennyi a realitása, hanem, mert az ember lelkének elengedhetetlen, hogy zenéljen, vagy zenét hallgasson, mert léleknevelő, léleknyugtató hatása van. Ezt magamon, a gyerekeimen, a barátaimon tapasztalom, és ezt tanulmányokban is olvasni lehet. Egyszer a Gödörben voltunk, ahol egy barátunk játszott a Csürrentő zenekarral. Kint az előtérben ücsörögtek tizenéves fiatalok, és népdalcsokrokat énekeltek. Nem tudom, hogy hagyományőrzésből vagy figyelemfelhívásból csinálták, de jól érezték magukat. Milyen terved, elképzelésed vagy a Quintettel? Szeretnénk egy Rostás Regina Quintet klubbot indítani valahol, ahol havonta egyszer tudnánk fixen játszani, népszerűsíteni az anyagot, ahol egy fix dátumon megtalálhatnak minket az emberek. Ez lenne a minimum. Ezt szerintem ki fogjuk forogni, de nem vagyunk profik azon a szinten, hogy koncertszervezés. Hiába kaptunk pár telefonszámot, alakultak ki kapcsolatok, mélyebbre nem sikerült vágódni. Meg azért elsődlegesen anyuka vagyok, így nem tudom annyira komolyan csinálni ezt a dolgot. Abban reménykedünk, hogy amit kitalálunk, azt véghez tudjuk vinni. sámson fotó: Rostás Regina |