| „Győzzétek le a tavalyi győztest!” |
|
Egy budai kis parkban beszélgettem a Peet Projectet vezető Ferencz Péterrel a smooth jazzről, a közönségszórakoztatásról és, hogy a tavalyi győzelem után idén újra neveznek a Jazzy Dalversenyen.  Hogy jelentkeztél erre a versenyre? Korábban már ismertem a Jazzy rádiót, nagy rajongója voltam. Az első, 2007-es versenyről még nem tudtam, viszont 2008-ban a billentyűs barátommal (Lőrincz Ádámmal) közösen csináltuk a CZ Projectet (a Peet Project elődjét), ezzel beneveztünk három dalt. Ezek még viszonylag kezdetleges verziójú dalok voltak, mert még nem gondoltuk annyira halálosan komolyan, csak beadtuk a demónkat. Ebből a háromból egy bekerült a döntőbe. Ez egy kis drukk volt nekem, hogy „na, érdekes lehet ez a dolog”. 2009-ben egyedül, az utolsó pillanatban, két hét alatt összedobtam egy dalt, ez volt a Be Free Mits Marci szaxofonos közreműködésével. És megnyertük. Onnantól kezdve csinálom ezt komolyan. Gondoltad volna, hogy nyertek? Egyáltalán nem. Azt tudtam, hogy ez a szám jobban sikerült, mint a 2008-as verseny döntős dala. Arra számítottam, hogy bejutok a döntőbe, ha azzal is bekerültem, de arra nem, hogy akár az első tizenvalahányban lehetünk, akik díjat kapnak. Felhívtak, hogy a díjazottak között vagyok, ezért üljek előre. Instrumentális dal volt, az előző két évben pedig vokális dal nyert, alapvetően lehetetlennek tűnt a dobogó is.  Milyen változás történt a verseny óta? Lehetőséget kaptunk, hogy hirdessük a lemezünket, ezt már fel is használtuk nagyrészt, interjúkat készítettek velünk és stúdióidőt kaptunk, hogy felvehessük a következő lemezünket a Tom Tom Stúdióban. Ezzel a presztízzsel ki tudtunk kerülni a smoothjazz.com-ra, a műfaj legnagyobb weboldalára, ahol ugyancsak reklámozták a lemezünket és a rádiójukon folyamatosan játszanak minket. Illetve elmondhatom, hogy hatványozottan több rádió játszik minket külföldön, mint itthon. Erre szokták azt mondani, hogy „az egyik szemem sír, a másik nevet”. A második lemezeteket készületei hogy állnak? Év végéig vehetjük fel, megvan minden ötlet, vázlatosan már összeállt a lemez, és ősszel megcsináljuk. Milyen lemezt várhatunk? Az elmúlt egy év során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem arról, hogy milyen irányvonalat kell csinálni a Peet Projecttel. Az első lemezünkön csak hét dal van, viszont nagyon sokrétű, van rajta latin, funky, lounge, és jazz-pop is. Ezzel azt akartam megtudni, hogy melyik tetszik legjobban a közönségnek, hogy melyikben érzem legjobban magamat. Megtanultam, hogy kivel lehet együtt dolgozni, hogy mibe érdemes energiát fektetni. Egy sokkal funkosabb jazzvonal lesz a lemez, a jazz érintőlegesen, az improvizációban, de csak finoman. Abszolút ráfekszem egy pop-funk vonalra, nem akarom hasonlítani, de olyasmi, mint amit Candy Dulferék csinálnak. A közönség szórakoztatására törekszem, kapcsolatteremtésre és hogy bevonjam őket. Azt szeretném, hogy Magyarországon is híres legyen ez a dolog, ne csak külföldön. Ezért finomítok még egy kicsit, Ezért teszem még emészthetőbbé, mert szerintem itthon még az előző sem teljesen ilyen. Azon egy énekes dal volt, Pély Barnával, most több lesz.  Hogy jött az együttműködés Pély Barnával? Barna ott tanít éneket a Kodolányi jazz tanszakán, sokszor láttuk egymást, játszottunk jam sessionökön. Megírtam a Funky Guy című dalt, és tudtam, hogy erre egy vérbeli funk énekest kell megkérni, és beötlött Pély Barna neve. Gondoltam, legyünk annyira pofátlanok, szerezzük meg a számát, kérdezzük meg. Nem ismertem személyesen, felhívtam, hogy lenne ez a szám, megvan a szövege, átküldöm, esetleg elénekelné-e. Nagyon bejött neki, mondta, hogy természetesen, nagyon szívesen. Felénekelte, meglett a dal, mi dobtunk egy hátast, jól sikerült. Jó választás volt, megkérni a Barnát. Szeretnék vele ezután is együtt dolgozni. Koncerteken is megfordult már, ezután is szeretném, ha jönne. Tudnál olyan zenészt, zenekart mondani, aki inspirál, inspirált? Az előbb említettem Candy Dulfert. Bennük az tetszik, hogy irdatlan energiaszint van a színpadon, nagyon tudatosan össze van rakva, hogy mit csinálnak koncertshowban. Folyamatos a kapcsolattartás a közönséggel és nagyon tudnak szórakoztatni. Candy Dulfer olyan zenészekkel vetette magát körül, amitől óriási stenk van mind a stúdiófelvételen, mind a koncerteken, eközben egy zeneiséget, igényességet ütnek meg, és baromira tudják szórakoztatni a közönséget. Ők az etalonok számomra. De ott van még George Duke, akitől el lehet lesni azokat a motívumokat, amik még emészthetőek, de ott van a zeneiség is. Most nagyon rákattantam Brian Culbertsonra, ő is egy funkos smoothjazzt csinál, ezen kívül producerkedik, van egy stúdiója, amiben hozzám hasonít, ezért nagyon felnézek rá. Folyamatosan nézem a frissítéseit a neten, és minden nagyon tetszik, amit csinál. Ő is etalon. Meg még talán Jeff Lorber, ő is a smooth jazz egyik ásza. Ő már régóta csinálja, az egyik iránymutatója volt a dolgoknak. Van olyan magyar produkció, akit ajánlanál? Nehéz kérdés, mindig külföldit kérdeznek… Akiket nagyon tisztelek és szeretek, az a Group ’n Swing, mert ők a jelenlegi könnyűzenei viszonyok között egy olyan szórakoztató és értékőrző dologhoz ragaszkodnak a zenéjükkel, amihez nem kis kitartás kell manapság. Bársony Bálintékat nagyon tisztelem, a Bálint nagyon jó előadó. Nagyon jó a Sunshine Jazz, amit csinálnak, drukkolok, hogy be tudjanak futni. Szeretem az Éliás Jr.-féle funkys, szórakoztató dolgokat, de legfőképpen a United-ot, és ezt most minden elfogultság, és gesztustétel nélkül mondom.  Van más futó zenei projected, terved? Tizenkét-három éves korom óta stúdiózok folyamatosan, írom a zenéket, igazából ez a megélhetésem. Mindenféle van, de saját csak a Peet Project és egy darabig most úgy látom, hogy ez lesz. Egy ideje járok énekelni, hogy technikailag is rendbe legyen téve az énekhangom, és egyszer szeretnék egy énekes vonalat is a Peet Project mellett. Hiány van itthon a jazz-es beütésű, igényes pop stílusokból, ezért, bár nem biztos, hogy az én énekemmel, de szeretnék egy ilyen projectet is, de ez még a jövő zenéje. Neveztek a 2010-es Jazzy Tehetségkutóra? Igen, mindenképpen, már csak azért is, mert szeretnénk híresztelni, hogy mi is nevezünk és, hogy „Győzzétek le a tavalyi győztest!”. Lassan már meg is vannak a dalok. Mi a terved a Peet Projecttel? Jobban fel lehetne itthon pörgetni a smooth jazzes történéseket, belevinni az emberek fülébe az igényességet. Nagyon el van butulva a könnyűzeneipar, szeretném ezt a jazzy vonallal felpezsdíteni. Én is azt vallom, és mindenhol ezt mondom, hogy a koncertezés az nagyon fontos, nagyon szeretnék, szeretek koncertezni a Peet Projecttel. Erőltettem eddig is, és fogom is, mert szerintem színpadon ismerszik meg az ember ebben a műfajban. Ez a legfontosabb. A Jazzy Dalversenyről bővebben: itt. fotó: Huszár Judit, Kardos Zsolt, Németh Zsolt |