| "ez egy szerelem zenekar" |
|
A Sziget jazzszínpada mögött beszélgettem Schneider Péterrel, az első Jazzy Dalversenyt megnyerő Mizar (www.mizarmusic.hu) gitárosával a verseny óta eltelt időszakról és a smooth jazz hazai meghonosításáról.  2007-ben is hasonló feltételekkel zajlott a verseny, mint most? Majdnem. Már akkor — nagyon helyesen — úgy találták ki a versenyt, hogy egy kezdő, legalábbis pályakezdő zenekarnak olyan díjakat adhassanak, amelyek kimondottan segíti a csapatot az előrejutásban. Tehát a stúdiólehetőség és a reklámszpot csomag már akkor is nyeremény volt. Ezek jelentős dolog, hiszen óriási anyagi terhet vesznek le a díjazottak válláról. A nevezéskor gondoltátok, hogy nyerni fogtok? Nem! Láttuk kik adnak le darabokat és kizártnak tartottuk, hogy díjat nyerünk. Két dalt adtunk le, az egyiket „futottak még” kategóriában, vagyis mi nem láttuk esélyesnek. Azért kettőt, mert akkoriban épp kettő volt készen az akkor rögzítés alatt álló lemezünk anyagából. Az egyik az Újra a parton, a másikra már nem is emlékszem, hogy melyik volt, de arra igen, hogy mi inkább az utóbbit tartottuk esélyesnek bármilyen díjra. Ehhez képest az Újra a parton nemcsak hogy díjazott lett, de megnyerte a versenyt. Emlékszem, Fanninak (ő a zenekarban a frontgörl) valaki e-mail-ben gratulált a győzelemhez. Neki akkor még fogalma sem volt arról, hogy mi a verseny végeredménye, így akkor elkerekedett a szeme. Így derült ki, hogy megnyertük az első Jazzy Dalversenyt.  Mi változott a győzelemmel? Ez nagyon érdekes. Valamiért az a helyzet állt elő, hogy bár rengeteg versenyen indultunk el, és majd mindenhol dobogós helyezést értünk el, ennek ellenére ez a verseny volt, ami valóban ismerté tett minket. Lehet, hogy azért, mert egy versenyt kevesebben ismernek, mint egy rádióadót, és a győzelmünk után a rádió zenei kínálatán is igen gyakran előfordultunk már. Akkortájt itthon ez az irányzat szinte ismeretlen volt, annak ellenére, hogy a tengerentúlon nagyon domináló műfajnak számított. Nem nagyon voltak itthoni előadói, talán volt a Back II Black és a United, akik hasonlót csináltak. Mi 2002-óta játszottunk ilyen zenét és nemigen tudtuk eljuttatni a közönséghez, hogy legalább kiderüljön, milyen a fogadtatása. Sőt, még a műfaj megnevezését sem tudtuk belőni. Smooth jazz, jazz pop?!? Abban az évben, amikor bejött a Jazzy Rádió és kiírták ezt a versenyt lényegesen meglendült a szekerünk. Tehát azt kell mondjam, hogy noha korábban volt tizennyolc különböző díjunk, ez a dalverseny tett minket ismerté, sőt, egy cikkben azt olvastam, hogy végső soron Magyarországon a műfaj meghonosítói között vagyunk számontartva. Ez azért lehet így, mert idő közben rengeteg hasonló zenét játszó zenekar szűnt meg. A Nyolcvanas és kilencvenes években jelentős klubmozgalom virágzott Budapesten, rengeteg élőzenével. Egy klubban akár heti 4-5 koncert is volt és a zenekarok többnyire minimum 4-5 tagú csapatok voltak. Aztán az élőzene kezdett visszaszorulni. Gazdaságosabb lett a karaoke, a D.J., stb… Azok a zenekarok, akik korábban hatalmas bulikat csináltak ezeken a helyeken, szépen megszűntek, vagy műfajt váltottak és duókban, triókban folytatták. Nem volt könnyű dolga azoknak, akik az ezredfordulón kezdtek ezzel foglalkozni, mint például mi.  Mit mondanál pár szóban a zenekarról? Fanatikus. Egy szóval. Tényleg. Sokan azért fáztak ki a zenekarból, mert mi a szabadidőnket is erre fordítottuk, a lóvénkat ebbe toltuk bele, az összes szabad energiánkat ebbe irányítottuk. Ezt az iramot sokan nem bírták követni. Ezért van az, hogy alapvetően háromtagú a zenekar, hiszen az elejétől fogva toltuk a szekeret, és sokan csak akkor csatlakoztak be, amikor a szekér már lendületben volt. Hét éven keresztül hárman ezt akkor is csináltuk, amikor minden épelméjű zenész rég feladta volna. És volt legalább tíz olyan momentum, amikor tényleg fel kellett volna adni, és mégis csináltuk. Előre menekültünk. Ezért mondom, hogy a csapat fanatikus. A verseny megnyerése óta is vannak ilyen gondolatok, vagy azóta gördülékenyebb ez a dolog? Amellett, hogy zeneileg is fejlődtünk és rengeteget tanultunk, ráadásul spirituális értelemben is fejlődtünk. Abban a pillanatban lettünk sikeresek, amikor elkezdtünk igazán tojni arra, hogy mi a visszajelzés, az elvárás, van-e siker. Ma már kizárólag azért játszunk, mert baromira élvezzük, és csak azt csináljuk, amit élvezünk. Így minket semmiféle elvárás, prekoncepció nem köt. Ez picit problémás lehetne, mert eddig két lemezünk jelent meg, ebből a második (Natural Design) a tengerentúlon kimondottan menő lett. Ilyenkor sok zenekar beparázik, hogy valamilyen szintet, iránytartást elvárnak már tőlük a jövőre nézve, de minket ez nem érdekel. Egy a lényeg, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, leginkább magunknak megfelelve. És ha ez a közönségnek is tetszik, az fantasztikus ráadás.  Játszotok külföldön? Még nem. Ez iszonyatos pluszköltséget jelentene, és egész egyszerűen nem tudjuk előteremteni a szükséges pénzt. Bár vannak meghívási kísérletek az a szokás, hogy a meghívó fél állja, a szállást, a koncert technikai költségeit, a gázsit, de az utazást nekünk kéne. Ezt eddig nem tudtuk megoldani. De ez az egyik legfontosabb tervünk. Jó lenne ebből a zenéből megélni, de minőségi kompromisszumok árán nem szeretnénk. Nem tolunk havi három-négy, nyolc-tíz koncertet, ez egy ritkán koncertező zenekar. Annyiból is jó lenne, ha többet játszanánk, akár itthon, akár külföldön, mert a színpadi rutint meg kell szerezni, és azt csak a színpadon lehet. Van más formációtok? Sárközy Fanni, aki a zenekar énekese, billentyűse és szerzője zenét tanít alapfokon és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén is. Egyebek emellett Rostás Regina zenekarának is oszlopos tagja, ami azért vicces, mert Regina a 2008-as Jazzy Dalverseny győztese lett. Ugyanebben a zenekarban Szendőfi Balázs (állandó közreműködőnk basszusgitáron) is játszik és zenét szerez. Röhögök is sokat, hogy ha kaputelefonunk lenne „Jazzy család” lenne kiírva: „Csókolom, Jazzy anyuka, lejöhet a Balázs labdázni?” Gabi a Misztrál zenekar tagja, emellett a Budapest Fesztivál Zenekarban is ütőhangszerezik, tehát ő klasszikus, folk, világzene sőt, rock vonalon is mozog számos zenekarban. Ők diplomás zenészek, én a magam részéről, hál’ Istennek eljutottam oda, hogy örülök, hogy nem kerültem be a felsőfokú zenei képzésbe. Látom azokat a diplomás zenészeket, akik sok esetben olyan zenéket is kénytelenek hideg profizmussal eljátszani, amit nem igazán szeretnek. Erre nem lennék képes, lélekrombolónak tartom. Így tévés zenei szerkesztőként zeneközelben maradok, zenészként pedig csak olyan zenét játszom, amit tényleg szeretek.  Tudnál példakép zenekarokat, zenészeket mondani, akik nagy hatással voltak a zenekarra? Zeneileg, de inkább hozzáállásban számomra a Back II Black lenne a példakép, akik rájöttek, hogy nem csak a zenét kell megcsinálni, hanem a háttérfeladatokat is nekik maguknak kell ellátni. A hangmérnöki, a színpadmesteri, menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is magukra vállalják. Saját hangtechnikájuk van, minden tag felvállal egy szerepet, és megkerülik a járulékos embereket. Ez nagy találmány! Ahogy Romhányi Áron (United) mondta: „Ez egy szakkör-ország.” Vagy magad megcsinálod, vagy ne várj semmi jót. Ez azért szerencsére nem mindig van így, de például nálunk Pusztai Gabi lett a hangmérnök, a lemezeket is ő rögzíti, keveri, a hangosításnál is ő az, aki rámondja a végeredményre az áment. A nulláról indult, kitanulta ezt a szakmát úgy, hogy menő stúdióban már azt mondják, világszínvonalon szól, amit csinál. Meg kellett tanulnunk az önmenedzselést is. Azt, hogyan kell a sajtóval bánni, cikket írni, tárgyalni, szervezni, ütemezni, mindent. Ez a tanulási folyamat még ma is tart, de felvállaljuk. A külföldiek közül a Jamiroquai-t lehetne említeni. Ugye nálunk egy lány énekes viszi a prímet, ebben különbözünk, de a zenénken érződik az ő hatásuk. Emellett a Mizar muzsikájában van egy kis Enya, egy kis Rippingtones, egy kis Sting fűszer is. Van olyan magyar zenekar, akiket ajánlanál, hogy érdemes meghallgatni? Én azt mondom, hogy mindent meg kell hallgatni, nem szabad prekoncepciókat kialakítani. A zenész, hallgató legfontosabb feladata szerintem, hogy más zenészek koncertjeire eljárjon, különben egy zárt világban marad, nem kap egy összehasonlítási alapot, téves képe/énképe lesz. Azért azt lehet látni, hogy vannak színpadi jelenségek, akik magukkal ragadják a hallgatóságot. Ilyen például Pély Barna, aki harminc másodperc alatt a legdöglöttebb hangulatból rántja ki a közönséget. Bármit is csinál, hiteles, vagyis ő maga is hisz benne és ettől működik. Azt hiszem a zenében csak az a kérdés, hogy aki játszik, az elhiszi-e, amit játszik vagy csak azért csinálja, mert kell, mert meg akar élni. Ha elhiszi, akkor esélyes, hogy más is el fogja. Ha nem, akkor a felületen marad. Ez a különbség a zeneipar és a zeneművészet között. Hozzáteszem, mindkettőnek van létjogosultsága, csak mi egyszerűen a művészet mellett döntöttünk, és itt nem a profit, a siker a legfontosabb, hanem a zene minősége, vagyis más a prioritás. Azért érdemes koncertekre járni, mert szélesedik az ember látóköre és egy idő után látni és hallani fogja a különbséget a minőségek között. Ezt csak úgy lehet, ha egymáshoz tudja viszonyítani a produkciókat. A legvacakabb koncertet is meg kell hallgatni, mert utána az lesz a viszonyrendszer alja.  Van a Jazzy-vel azóta együttműködésetek? Remek szakmai kapcsolatunk van a rádióval. A Jazzy egyik ars-poeticája, hogy lehetőség szerint preferálja a magyar nyelvű dalokat. A mi második, Natural Design című lemezünk teljes egészében angol nyelvű, de mivel egyetértünk a Jazzy-vel, már elkezdtük a dalokat magyarítani. Egy ilyen számot már le is adtunk Nyolcvanhét nyarán címmel, ez már gyakran szól a rádióban. Egyébként pedig az általuk szervezett koncerteken ma is örömmel fellépünk. Ha bármit viszünk, azt örömmel fogadják. Ha lemezt teszünk az asztalukra, válogatnak róla, ha single-t, akkor azt játsszák. A harmadik lemez hol tart? Még az elején tart ez a történet. Rengeteg zenei ötlet, csíra van. Fanni körülbelül három lemeznyi dalt, vagy dalkezdeményt tett elénk, ezekből válogatjuk ki a következő lemez anyagát. A kiválasztottakat szerintem októberben elkezdjük csiszolni, majd rögzíteni, és vélhetően a jövő év elején kint lesz a lemez. Hozzáteszem, hogy a kiadónk, a Beagle Beat Records elsősorban a tengerentúlra terjeszt, ezért vélhetően ez is teljes egészében angol nyelvű kiadvány lesz. A kiadó profilja az elektronikus formájú terjesztés, de mi mindig szorgalmazni szoktuk, hogy fizikai formában is megjelenjen az anyag. Vélhetően ez utóbbi most saját pénzből finanszírozódik majd. Most már nem megyünk állami támogatásért, mert a mai világ nem arról szól, hogy a jazz zenét támogatnák, és mi nem akarunk siránkozni és könyörögni senkinek. Ha mi magunk meg tudjuk oldani, akkor finanszírozzanak olyan zenekarokat, akiknek viszont ezen múlik a lemezük. Tehát a lemez még gyerekcipőben, de szerintem jövő márciusban ebből kézzel fogható CD lesz.  Mikor lehet titeket élőben látni? Fanni jelenleg Japánban zenél, ő szeptember végén tér haza, és szó van arról, hogy ősszel több koncertet is tartunk. A Budapest Jazz Club, a Take Five is szóba jött helyszínként, de konkrétum még nincsen. Sajnos ritkán játszunk, mert mindenki baromi elfoglalt, ez egy szerelem zenekar. De idén rágyúrunk erre a kérdésre is. Képek: Mizar, Balogh Róbert, 90.9 Jazzy A Jazzy Dalversenyről bővebben a www.jazzydalverseny.hu oldalon tájékozódhatsz. |