|
baross étterem, faxni, gothár mihály, mohai győző, mohai marietta, mohai tamás, müller ádám, török péter Újra dübörög a Faxni, családias hangulatban szól a rákendról a Keleti pályaudvaron, a vonatok továbbra is késnek.  A Faxni rajongók nagy örömére újra jelentkezett a zenekar, a havi rendszerességű Mohai klubban, aminek a Baross étterem ad helyet ezentúl. Ez egy nagy terem, óriási, körülbelül nyolc méter belmagasságú palota és étterem.
A Mohai klub nyitóestjén a Faxni a főzenekar, amiben az alapító testvérpáron kívül (Mohai Tamás és Győző) Müller Ádám kapott helyet, és így trióban nagyrészt a ’95-ös Vorásszéj album dalait értelmezték újra.
Tamás ma sem hagyta otthon a humorzsákot, az első két hang olyan hangos, hogy kiüti belőlem a lelket. Aztán halkít és jöhet az odavágó, agresszív rockzene.
Végre az a pillanat is eljött a zenekar életében, hogy a legmegfelelőbb helyen hangozhat el a klasszikus mondat és dal, miszerint Budapest felé késnek a vonatok.
Egy vibráló, lassabb nóta a következő, ami finom hangzatok sorozata, gyönyörűbe kifacsart harmóniamenet. Mindehhez pedig ezerdimenziójú gitárszóló dukál, Tamás ma is szenzációsan játszik.
A Ne kaparjál annyira a folytatás, és egy nyolc hangszínen előadott gitárszóló.
Győző nagyon jól veri a dobokat, rendesen odapakol a bátyja alá. Dobszóló már egyből az elején van, a közönség tapsolására és azt a játékba bevonva hangzik el egy többször a lassúból újrainduló szóló.
Nem vagyunk túl sokan, amitől kifejezetten családias a hangulat, Tamás a színpadról rendel sört, és míg vár, a Felkelő nap házába kezd, amit Győző továbbfűz.
Rövid beszélgetés a közönséggel, majd dübörög a Sopron (ééé), aminek refrénje egy néző kérésére „Sopron meg Isaszeg” –re módosul.
A zenekar szereti az abszurd dolgokat, minden dal viccesen ér véget, sok az álzárlat vagy a furcsa, oda nem illő záróhangzat.
Mohai Tamás maga a rockandroll, az Esti Hírlap elsöpri a nézőket, hatalmas erő és élet van a zenekarban. Majd újra Sopron és rövid tapsoltatás, aminek során a közönség elbizonytalanodik, hogy mit is kellene csinálni, csak azt értjük, hogy néha jéééé-éé-zni kell. 
A Gyerekszív érkezik, majd az erősen, élesen lüktető Ne várj senkire, és Tamás scatszólót is levág (hoppá).
Kérdés a színpadról: „Meddig lehet játszani?”. A hangmérnök a frappáns „Miért?” választ adja, így abban maradnak, hogy egy szám még belefér.
Ez lassú dobszólót és szólóbőgőt hoz, amiben Müller Ádám gyorsan, tappingelve kezd, majd tapsolásra akkordokat csipked.
Rövid átszerelés után a zenekarhoz csatlakozik Mohai Marietta és Gothár Misi, az első részben (általam sajnos kihagyott) játszó Permanent State-ből . Majd Tamás egy sörért átadja Török Péternek a lehetőséget, így a további gitározást két Mohai Tamás tanítványtól halljuk.
A dal a Little Wing, amiben Marietta megmutatja szép és erős hangját, majd mindkét gitáros nagyot játszik, Török Péter halkan, majd az ő ívét gyorsítja tovább Gothár Misi.
Fél tizenegykor a koncertnek vége szakad, így hiányérzet marad bennem, mert még elhallgattam volna a zenekart.
Persze ettől eltekintve nagyszerű koncert volt, amit én mindenkinek csak ajánlani tudok, mert a Faxni zseniálisan és frappánsan játszik könnyen élvezhető rockzenét.
Szeptember 17, csütörtök, 21:00, Baross étterem Mohai Tamás (gitár, ének)
Mohai Győző (dob)
Müller Ádám (basszusgitár)
Mohai Marietta (ének)
Gothár Mihály (gitár)
Török Péter (gitár) gy Fotó: basszuskulcs
|