|
bebo ferra, christophe marguet, christophe monniot, joachim kühn, műpa, rita marcotulli, sébastien boisseau, szakcsi lakatos béla A jazzfesztivál záró koncertjén egy csendes-békés zenét játszó duó egészült ki Szakcsi Lakatos Bélával, majd az utolsó zenekar ezt a nehezen szerzett harmóniát söpörte el.  Az ötödik napon, és újra a MűPában vagyunk, körbeértünk. Volt itt mindenféle vadság, de szerencséere a végére a legelső zenekarhoz hasonlatos gyönyörű zenével kedveskedtek a szervezők.
Bebo Ferra és Rita Marcotulli intim kettőse csodálatos zenét eredményezett, a gitár és a zongora tökéletesen olvadt össze, mind játékstílusban, mind hangzásában.
A hangszerek adottságaiból adódóan két szóló és két kísérőhangszer volt a színpadon, mind a ketten szólózhattak kedvükre.
Az egész koncertre a játékosság, a szép kompozíciók, a szabadság és a harmónia volt jellemző. Nem történt semmi váratlan, nincs meghökkentés, csak szép és elvarázsolt zene.
Talán kettőjük közül Rita Marcotulli zongorajátéka emelkedik ki, de ez amiatt is lehet, hogy mint kijelölt ritmusember, Bebo Ferra sokszor egy akkordot ismételt.
Hazai vendég is akad a koncertre az olasz zenészek mellé, Szakcsi Lakatos Béla személyében, akit rövid keresés után sikerül előkeríteni és a színpadra irányítani. Teljesen zárójeles dolog, de Szakcsi igazi eltűnő művész. Egy évekkel ezelőtti rádiós koncerten öt-tíz percet vártak rá a koncertfelvétel előtti interjúhoz, majd amikor megjelent, csak ezt válaszolta a kérdésekre: „Kérdezzétek a Babost!”. Addigra Babos Gyula már a színpadon áll, mert ő már leválaszolta a maga kérdéseit.
A koncertre visszatérve. Csak a két zongorista maradt, és az általuk előadott zenéről ezt írtam fel: szép, szép, szép, csendes.
Az együttes játék után mindketten külön is játszottak, ezek is nagyon jók, bár Szakcsi kicsit zaklatott játéka kilóg a koncert képéből. A hosszú szólók után a kettős direkt szétesősen zár, de ez sem lép messzire a harmóniáktól.
Bebo Ferra visszatér, és újabb gyönyörű témát és harmóniamenetet hallgathatunk, az immár háromfős zenekartól.
Öröm hallgatni ezt a békés és csendes zenét, kicsit elmerengünk, majd a koncert vége kilendít minket, de ügyesen visszatapsoljuk a folytatást.
A második visszataps már csak újabb meghajlást ér, és megállapítom, hogy ez egy szép koncert volt (ahogy ez a szó már jópárszor leírásra került).  A második rész az MKMB Quartetet hozza el nekünk, ezen formációt három francia (szaxofon, nagybőgő, dob), és egy német zongorista alkotja.
Egyből vadul jönnek, nagyon jól fújt arabos-törökös szaxofonnal, furcsa zongoraakkordokkal, csörgőkkel kiegészített dobolással. Frankó lüktetés, jópofa szaxidallamok, de így is van, aki búcsút int a zenekarnak.
Nagy lendülettel játszanak, cifrázzák a témát, sok hosszú szólót hallunk minden zenésztől, jó sűrű bőgőzés, többféle szaxofon és vad, virtuóz zongorázás, ami talán már sok is nekem.
Dobszóló súlyos kíséretre.
Jól megkomponált, hosszú (legalább tizenöt perces) darabokat hallunk, sok váltás, változás, néha ettől zavaros a kép. Erőből nyomják, keményen, de az előző előadás után gyenge ez a produkció. A lágy, részeket nagyon szeretem, a többi nekem sok.
Egy szép dal a ráadás, ami döcögősen indul, de a jól eltalált harmóniamenet kihúz minket a bajból.
Nem volt rossz ez a koncert sem, voltak benne érdekes dolgok, de összességében a vadulás a mondanivaló kárára ment.
Szeptember 13, vasárnap, 19:30, Művészetek Palotája Rita Marcotulli – Bebo Ferra Duó (I)
Rita Marcotulli (zongora)
Bebo Ferra (gitár)
Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
Marguet–Kühn–Monniot–Boisseau Quartet (F-D)
Christophe Marguet (dob, ütőhangszerek)
Joachim Kühn (zongora)
Christophe Monniot (szaxofon)
Sébastien Boisseau (bőgő) gy Képek forrása: myspace.com/beboferramusic, myspace.com/moniomania
|