| Elsa Valle y Sus Hermanos - Gödör |
Elsa Valle és testvérei (a zenekar nevének jelentése) kubai dallamokat és életérzést hozott az érdeklődőknek szerda este a Gödörben, nyarat a még inkább télies márciusba. Az első számot csak a tesók játsszák, straight jazz, ez az a zene, ami sok emberben a jazzről alkotott negatív képet kialakítja, érthető módon, mert itt is csak jönnek-mennek a hangok, a ritmusok, nincs összetartó erő vagy a közönség számára is világos koncepció, nem tudjuk, hogy hova, miért, de azért kapunk mindenkitől egy szólót, a bőgő jó, a zongora jó, a dob is, a szaxofon viszont nem. A szám végére kisimul a dal, ez már jobb, de a legjobb, hogy vége, és megjelenik Elsa Valle. Ő a kubai zene hiteles megformálója és prezentálója, lévén számára ez a hazai, az ősi. Nnagyon jó énekesnő, szép énekhanggal, természetesen spanyol nyelven, teljes beleéléssel, átjön, hogy számára ez a zene az élet. A zene is jobb lesz, harmóniák, dallamok tűnnek fel, latin életérzés, afrikai ritmusok, ahogy azt a Buena Vista Social Club albumán is hallhattuk. Az énekes részek a legjobbak, Elsa Valle a zenekar esszenciája, vele él igazán a zene, a helyét jó, de nem túl izgalmas szólók veszik át az instrumentális részekben. Sok bőgőszólót hallunk, ezek mind jók, simogató hangja a kíséretnek is fontos része, persze a dob is rendben van, hozza az alaplüktetést, ami elengedhetetlen része a latin zenének. Változatos, sok cintányéros dobolás. Azért egy ütőhangszerest még elviselne a zene, több színt vinne a játékba, kellene az eredeti hangulathoz elkapásához. A legtöbb lehetőség Rozsnyói Péternek jut, ő szintihangszinen és tompa zongorán is játszik, jók a szólói. Viszont Winand Gábor szaxofonjátéka nem, össze-vissza fújja a hangokat, érthetetlen módon követik egymást a hangok, szép lassan. Pontosan, ahogy énekel, ám ami olyankor a hangja és a megszólalás miatt működik, az itt nem sikerül.  Néha dallamos a játék, de aztán, mintha készakarva kerülne el minden olyan hangot, amit a közönség várna, ami megnyugvást jelentene, ami harmonizálna a kísérettel. A koncert végén pár percre megmutatja a hangját, ami egyfelől öröm, mert nagyon szépen énekel, másfelől meg kár, mert így halljuk, hogy miről maradtunk le. Nagyon jó a Valle-Winand énekkettős. Elsa Valle a koncert során végig vezényli a zenekart, hogy ki mit csináljon, az utolsó számban Winand Gábort tanítja, hogy mit énekeljen, ez az ő produkciója, ő kubai zene hazai nagykövete, nagyon jó énekesnő. Énekel, improvizál, kis változtatásokkal, a zenekar pedig kíséri, ahogy ő mutatja nekik. Rozsnyói Péter zongorahangszínei végig szépek voltak, ám a végén egy sörösüvegbe fújt levegőt imitálót választ, egy orgonát, amibe túl sok levegőt fújnak. Ez főleg a kitartott akkordoknál béna. Dobszóló, kavalkád, öten ötfelé, az végére összetalálkoznak, és vége. Egy szelet Kubát kaptunk ezen az estén, egy nagyszerű énekesnőtől és zenekarától, összességében jó volt, ám még kicsit alakítani kéne rajta az átütő sikerhez. Például Winand Gábor énekeljen, és ne szaxofonozzon. Aki szereti a kubai zenét, annak feltételen ajánlott, nem sok Elsa Vallénál autentikusabb forrás van hazánkban.
Képek forrása: myspace.com/elsavalle |