|
cseke gábor, gyenge lajos, hárs viktor, lantos zoltán Horgas Eszter legújabb műsorát mutatta be a Zsidó Nyári Fesztivál nyitónapján, az új anyag Piazzolla argentin tangóját házasítja zsidó dalokkal, mindezt pedig könnyed, dzsezzes felfogásban adta elő nagyszerű zenésztársakkal.  Szép az Uránia kívül és belül, nagyon módos, mindenhol aranyozás, szépen felöltözött emberek, pont ez illik az előadáshoz.
A műsort bealtatással kezdik, hosszú és unalmas beszédet mond egy hölgy a fesztivál nevében, egyszerre két nyelven, beharangozza a koncertet, meg minden mást. Ezt a sok beszédet már a MűPában is untam, tömörség, az kéne.
Szerencsére megjelenik a zenekar, mindenki fehérben, csak Lantos Zoltánon feszül a fekete, gondolom ő lesz majd a rossz, az Ördög. Horgas Eszter egyelőre rejtőzik, de erős a gyanú, hogy ő valami pozitívabb színvilágot visel majdan.
Egy szólókörrel kezd mindenki, jók a zenészek, szép dallamokat hoznak, majd a zárásra megjelenik a mezítlábas, szépruhás, aranyozott fuvolás címszereplő is.
Innentől ő áll a központban, és kicsit a hegedű is, a témák általában e két hangszer kétszólamú kettősére épülnek, a többiek szépen kísérik őket, és adott esetben persze jókat szólóznak.
A fesztivál honlapdala, a Szól a kakas már hangzik fel, ezután általam nem ismert, klasszikus zsidó dalok szólalnak meg latinos köntösben. A ritmusok természetesen nagyon jók, finom dobolás dukál ide, jó bőgőzés és akusztikus hangszerek, amikhez nagyon jól illik a fuvola légies, könnyed hangja. Igaz kicsit hangosan, de hát ez az ő műsora, több kell belőle.
A műsor annyira friss, hogy a zenészek kottából játszanak, de ez nem érződik az előadáson, jól össze vannak szokva a zenészek, a lendületet csak Horgas Eszter beszédei törik meg. Főleg a dobos, Gyenge Lajos nevével való viccelés erőltetett.
A már említett klasszikus zsidó dalok mellett elhangzik egy dobnélküli, lágy tangó, amiben gyönyörűen sír fel a hegedű. Majd egy olyan dal, amit Horgas Eszter szerint szégyen nem ismerni. Ezt a számomra ismeretlen, légies dalt gitáron, fuvolán és zongorán adják elő.
Ezen kívül egy Cseke Gábor dalt is hallunk, a Joyt, ami a nevéhez méltóan vidám, kedves dal.
Az egész műsorra ez a vidámság jellemző, harmónia jazznek is lehetne nevezni, a földöntúli szépség, a jó a lényeg, nem az újítási vágy.
Horgas Eszter végig szépen fúj, az utolsó dalban felpörgeti a zenekar a latin ritmusokat, ő pedig egyre gyorsabban játssza a témát. A meghajlás után ki sem mennek, hanem egyből ugyanezt folytatják pörgősebben. 
Aztán persze kimennek, és az igazi ráadás az korábbi nagy siker, az Al di Meolával előadott Carmenből a Habanera (a híres szoprán ária). Nagyon jópofa ez a modern átdolgozás, fajsúlyosabb az eddigi műsornál, viszont egyáltalán nem latin, így kevéssé ideillő.
A koncert összességében nagyon kellemes volt, latinos, zsidó dalokra épülő lájtdzsezz, Horgas Eszter szép fuvolajátékával, és kissé háttérbe szorított, nagyszerű zenészekkel (például dobszólót többször is hallottunk volna, mert lendületes és ötletes volt, amit Gyenge Lajos játszott).
Augusztus 30, vasárnap, 19:00, Uránia Nemzeti Filmszínház
Horgas Eszter (fuvola)
Lantos Zoltán (hegedű)
Cseke Gábor (billentyűs hangszerek)
Dajka Krisztián (akusztikus gitár)
Hárs Viktor (basszusgitár)
Gyenge Lajos (dobok) gy Fotók: basszuskulcs
|