| Santa Diver, Pop Ivan - Gödör |
| 2009. március 28. |
Valószínűtlen zenei élményekben vettem részt ezen az estén, ahol két kiváló és egyedi magyar produkció állt színpadra, és mutatott két furcsa, de izgalmas világot. Az első zenekar a Santa Diver, akiket már egy éve ajánlanak nekem, de eddig nagy bánatomra nem sikerült eljutni egy koncertre sem, erre végre lehetőségem nyílott. Már az is furcsa, hogy létezik olyan zenekar, hogy modern hegedűs jazz trió. Vajon milyen lehet? Mostmár nem is ez van, hanem quartet, mert szintis került a csapatba. Az viszont biztos, hogy elképesztő zenét játsszanak. A zene egy hosszú utazás, elszállás, mindez az űrben. A két ritmushangszer pontos, gyors, ismétlődő játékával lüktetést, hullámzást ér el, amit a zongora széteffektezve még megszínez, majd a hegedű erre pattogó témákat játszik. A hegedű hangja jobban emlékeztet egy szintetizátorra, és ha pengeti Luca, akkor pedig még valószínűtlenebb a hangzás. Lassan építkező dalok, nyújtják, mint a tésztát, ám mégis pattog, főleg a jó alaptól, amit a dörgő, néha gitárszerűen akkordokat pengető basszus és a gyorsan lábcinező dobos idéz elő. Beindul az ember teste, eksztázisközeli állapot, utazás, repülés. Sokszor csak zajokat játszanak, de aztán eldördül a zenekar, jön a hangos őrület. A zongora, mint az eső kopog. Vihar van. Épületrombolás, apokalipszis. Kisüt a nap, sejtelmes zene, megint lüktetés, mindig lüktetés. A vége pedig direkt darabokra hullik. Nagyon jó, nagyon valószínűtlen. Nehéz elhinni. Baromi jó.  Nirvana feldolgozás következik trióra, lassú dob és basszusakkordok, lágy hegedű. Szép lassan fejlődik, egyre feljebb, zakatol a dob és a basszus. Mintha a prímás alá beállna egy rockzenekar. A basszusgitár mély gitárként szerepel, a hegedű pedig funkgitár, nagyon jó pengetett szóló. Túlvilági zene. Én a Nirvanát sehol sem tudtam felfedezni, útközben ez valahol elveszhetett. Az utolsó számhoz érkeztünk ötven perc után, lassú robotháború, a torzított hegedű és szinti nagyon jó hangszíneket kever ki ehhez, a basszusgitár is torz, riffel, a kőkemény alapot a hegedű lágyítja, nagyon szép ez a kettős, a finom és a nehéz találkozása. Egy óra és kész, vége, igazán sajnálom, el tudtam volna még hallgatni sokáig. Furcsa túlvilági űrutazás a zene, nehéz és könnyed részek váltakozása gyönyörűen, sok ismétlődés, modern zenei hangzás, a jazz és a kortárs műfajok egybeolvadása. Zseniális. A folytatás sem kevésbé egyedi, a színpadon a Pop Ivan, akik egy pillanat alatt a káoszhoz hasonló hangulatot teremtenek a színpadra, amihez csak jó alapra, és soksok fúvósra van szükségük, meg némi furcsa filmvetítésre. Megtudjuk, hogy ma van Bujdosó János születésnapja (valahogy minden koncertre jut egy), és még a tibeti újév is most van, szóval jeles alkalom a mai. Lassú, sötét világ, találgató gitár, néhol zajok, megint zajok, nehéz zenét hallunk, hangos összevisszaságot, de jót, a pontos alap nagyon fontos, nélkülük semmi se lenne, jól teszik a dolgukat hátul. A három fúvós együtt fúj. Nehéz, súlyos, kemény zene, tervezett káosz. A képernyőn mindenközben egy rajzolt néger nő szalad, majd iszik egy tócsából. Később gagyi sci-fi, Sztálin, a zenekar tagjai egy nőt mosnak egy kádban, valaki közben trombitál. Jól megy a film a zenéhez.  Mintha egy őrült balkáni katonazenekart hallanánk. Aztán hirtelen kiswingesdik. Nem rágják az ember szájába a mondanivalót, egy kis furcsaság mindig ott bújkál. Lassú kezdés, lakodalom, megállás, őrület, körbe-körbe. Izgalmas világ születik itt, sok változás, jó gitárszóló, és nagyrészt a fúvósok szólnak. Nagyon kell fülelni, hogy pontosan mi is történik, mi is történhet, fárasztó zene, de jó hallgatni. Új fúvós a színpadon, a negyedik, és a whisky is bemutatásra kerül. Az a jó, hogy sose tudjuk, hogy mire számítsunk a következő pillanatban, bármi lehet. Most például táncraperdülős mulatós. Aztán üldözés, torzított gitárszólóval. Menetelés, lassulás, gyorsulás, sok szaxofonszóló, bicikliduda. Összevisszaság, őrület, minden van itt. Nem slágeres a zene, de táncolni lehetne rá, afféle kortárs balkánzene ez. Bizonyára sok gyakorlás kell ahhoz, hogy működjön ez így. Bujdosó János most énekel is, egyébként az ő gitározása nagyon meghatározó és fontos eleme a zenekarnak. Énekelni is tud. Két tag között beszélgetés zajlik, ehhez szöveg nélküli ének, és alá/föléfestő zene társul. Sok zaj, elfáradtam. Még a végére maradt egy olyan, hogy őrület, hirtelen megállás és egy-egy közös hangra lépnek váltakozó ritmusban, finálészerűség, de azért folytatják, vadulás harmónia és dallam nélkül, egy rövid érthető intermezzo, majd vége. Nagyon furcsa, fárasztó és érdekes zenét hallhattunk, jó és egyedi, de semmiképpen sem könnyű, ebéd után nem biztos, hogy ajánlanám. Február 25, szerda, Gödör Klub, 21:30 Santa Diver: Kézdy Luca (hegedű) Szőnyi András (szintetizátor) Szesztay Dávid (basszusgitár) Halmos András (dobok) Pop Ivan: Bujdosó János (gitár) Vereb Szabolcs (tenorszaxofon) Lukács Gábor (altszaxofon) Abbas Murád (harsona) Horváth László (trombita) Hevesi Nándor (basszusgitár) Horváth Viktor (dobok) Képek forrása: www.myspace.com/santadiver, www.myspace.com/popivan |