| Rackajam - Oldman's |
| 2009. március 28. |
Megkezdi a bulit Rackajam, Ferenczy György blues-funk zenekara, rettenetesen erős húzással, állati, és ezt a lendületet tartják a koncerten végig, néha nem is hittem el, hogy ilyen van. Nehéz szavakba foglalni. A zene állandóan változik a számokon belül, néha angol a szöveg, néha magyar, néha kőkemény funky, néha blues, de mindig húz, zseniális. A zenekarvezető Ferenczy György muzikalitására épül a zenekar, aki énekel, van, hogy gitárt ragad, a következő számban szájharmonikál, végül hegedül is. És minden hangszeren kitűnő. A zenekar fiatal srácokból áll, akik remekül hozzák a pontos és feszes kíséretet, jó hangszíneken, Ferenczy György pedig a szólókért felel. Ebben társra lel Bársony Bálintban, aki úgy fújja szaxofonját, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, dallamos funkyt tálal nagy beleéléssel. A szövegek viccesek, bár nem az éneken, inkább a szólókon van a hangsúly. Lányokról, betyárokról, és megint lányokról esik szó. Bár minden hangszeren tud játszani, a legerősebb a hegedűn, ilyenkor a bluesunk mellé a népzenei motívumok is odakerülnek, elképesztően virtuóz szólókat hallunk, árad Ferenczy Györgyből a zene. Mi pedig csak mozgatjuk a testünket a zenére. Bársony Bálint is nagyon fújja, szeretem az ilyet. Előkerül a Foxi Lady is, nem hiszem, hogy sokan játsszák hegedűn, most ezt is halljuk, furcsa, izgalmas, egyedi, nagyon jó. Nincsenek a számok között átvezetések, csak a zene megy, ha beszél is Ferenczy György, azt is zenére. A szünet után nézői kérésre összedobják a Somewhere Over the Rainbowt is (bár sosem játszották előtte együtt), aztán újra népzene, funkgitár, szaxofonszóló, és ugyanerre az alapra a Summertime, Baby Don’t Cry, I Shot the Sheriff. Vicces. Nincs pihenés, megint gitár, ízes, frappáns gitárszóló, kevés hanggal, nagyon szép dallamokat játszik, gyönyörű hangszínen (Telecaster), a hangokat szépen megfogva. A végén még poénból eljátszik egy csákberris részt, ahogy mondja, egyszer az életben. Rockzene, felváltva szaxi-gitár őrület.  Kodály Zoltán Esti dal bluesban. Ének, funkgitár, „Adjon Isten jóéjszakát”, szájharmonikaszóló, mintha így lenne megírva. Megint funky, Get Up on That Thing, szaxi, betyárrap, elképesztő ritmusok, táncolnak a testek, önkéntelenül. A végét a Sweet Home Chicagoval zárják, amivel elkezdték, így foglalva keretbe ezt a zseniális koncertet. Döbbenten indulok haza.
|