Paco Fernandez - Millenáris

2009. július 31.

Igazi, hamisítatlan flamenco-shownak adott helyet a Millenáris, Paco Fernandez zenekarának zenéjét Lippai Andrea és Pirók Zsófia táncművészek teljesítik ki, így válik ünneppé az előadás.

Paco Fernandez

Nyolc után leoltják a villanyt, a sötétbe, a semmibe tör be a meleg gitárhang és tölti be a teret.
A színpadon a spanyol gitárművész, Paco Fendandez zenekara, egy zongorista, egy énekes, egy dobos és egy cajonos. Az ő zenéjükre pedig Lippai Andrea és lánya táncolnak, lebilincselő az előadás, a könnyed zenéhez tökéletesen illik a libbenő szoknya.
A flamenco a szenvedélyről, az életről, az érzésekről szól, pezseg a vér, élni kell, ezt az életérzést a spanyolországi cigányság remekül elkapta és alkotta meg a műfajt. Az est zenészei teljesen átadják magukat a zenének, gyönyörűen játszanak, az énekesek mindent beleadnak, nem is annyira énekelnek, mint a szenvedélyük, az érzéseik hangját engedik szabadjára, torokból, erőteljesen, szívszorítóan.
A két hazai táncosnő harmóniában van a zenével, minden rezdülésükkel azt támogatják és egyben értelmezik is tovább, tapsolnak, dobbantanak, élnek a színpadon.
Nemcsak a zene van, hanem ez egy előadás is, Paco elbújik a függöny mögött (kicsit kilátszik), onnan játszik, majd előjön, végiglépdel a színpadon. Majd ő is énekel.
A zenészek folyamatosan bekiabálnak, a tetszésüket a „Paco”, a „gitano”, az „Andrea” szavak kimondásával mutatják ki.
Minden szám után sötétbe borul a terem, új nap, új zene születik, minden egyes rész más, a táncosok átöltöznek, mindig máshol van a hangsúly, az épp nem zenélők tapsolnak.
Hallunk-látunk egy gitár-tánc kettőst, melyet a taps (palmas) segít, egyre gyorsulnak, majd a csúcson abbahagyva újrakezdik lassan, most már az ének főszereplésével.
Minden zenész a legtöbbet hozza ki magából, átadják magukat a zenének, minden hangon az átélés érződik.
Intim, varázslatos, őszinte világ ez.
Paco kicsit kimegy, döbbenetes lábdobbantások, cajon és a megszokott taps.
A lüktetés, a ritmus mindig erős, mindig jelen van, erre van kihegyezve az előadás, a többi csak a körítés, ehhez mindenki hozzá tud adni, közösségi zene a flamenco.
A gitár a műsor szíve, gyönyörűen csilingel a hangszer, Paco nagyot tud játszani, hol lassan, líraian, hol pedig az akkordokat sebesen kipengetve.
A klasszikus elemek mellé a modern is odalép, a zongora néha szintihangon szólal meg, bár ez nem annyira jellemző, de azért az irány érződik.

Paco nem tolja magát előtérbe, a cajonos srác előreül, hogy megmutassa a fekete alapon fehér pöttyös hangszerét, majd egy balladába kezdenek, amit ő is énekel. Az énekesből gitáros lesz, Paco nincs a színen, zongoraszóló, basszusgitárszóló.
Néha a tánc kapja a reflektorfényt, a zenészek kiszolgálnak, „la princesa de Hongría guapa”.
Most csak Paco marad, aki spanyolul köszönti a hallgatóságot, a zene egyetemességéről beszél.
Ezután egy tiszta, csodaszép dalt játszik, ami egyenesen a lelkünkhöz szól, érzelemgazdagságban nincs hiány.
Kisétál a közönség elé, és kihangosítás nélkül énekel és gitározik, hogy aztán az énekes is visszatérjen, és ugyancsak mikrofon nélkül daloljon vele.
Az utolsó számban odalépnek, az eddig finomkodó és keveset ütő dob bekeményít, ugyanígy tesz a basszusgitár is, a cajonból konga lesz, jazzszinti, grúvos zene, dobszóló.
Gyorsan bemutatják a zenészeket, majd Paco elrohan a nőkkel, a zenekar pedig a folytatja, a közönség tapsol.
Sok meghajlás következik bonyolult koreográfiára, újra visszajönnek, körbe állnak, mindenki tapsol és énekel, Paco mutat pár tánclépést, majd a fiatalabb táncosnő folytatja.
Paco újra kirohan a táncosokkal, a zenekar utánuk és már csak meghajolni térnek vissza, pedig a teltház folyamatosan tapsol.
Egy pillanat alatt telt el a koncert, ami aztán a hetvenöt perces menetidő fényében érthető is. Ez a koncert egyetlen csalódása, ennél azért jóval többet megérdemelt volna a közönség.
Csodálatos, érzelemgazdag előadást láthattunk, hallhattunk, az igazi, hamisítatlan flamencót.

Július 30, csütörtök, 20:00, Millenáris Teátrum

Paco Fernandez (gitár, ének)
David Sanchez „El Galli” (ének)
Daniel Arjona (basszusgitár)
Ale Romero (billentyűs hangszerek)
Juanito Makandé (cajon, konga)
Jorge Luis Nuñez Izalbe (dobok)
Lippai Andrea (tánc)
Pirók Zsófia (tánc)

Képek forrása: myspace.com/pacofernandez

Hozzászólások

Hozzáadás

Keresés

RSS

!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved."