|
bacsó kristóf, barbinek gábor, borlai gergő, cseke gábor, fekete-kovács kornél, hárs viktor, hot jazz band, lánchíd, mao A Lánchíd nyári mulatságának utolsó két fellépője hatalmas tömegeket vonzott, jókedvűen és persze szomorúan búcsúztunk, hogy majd jövőre térjünk vissza ugyanide.  A Modern Art Orchestra nagy meglepetés és ajándék a szervezők részéről, ugyanis ritkán hallhatóak, valószínűleg nem egyszerű összetrombitálni a rengeteg zenészt.
Tele is a színpad a többféle egyenruhába bújt fúvóssal, igazi sztárparádét láthatunk, a hazai jazzélet krémjét halljuk. Nehéz dolga lehet Fekete-Kovács Kornélnak a szólisták kiválasztásával, mert minden zenész fontos szerepet tölt be a saját zenekarában, amire ugye itt nincs lehetőség.
Persze ez egyben örömteli nehézség, ilyen zenészekre élmény lehet komponálni és hangszerelni.
Az új lemezről hallunk dalokat, amiket a zenekar tagjai írtak, elhangzik többek között szerzemény Oláh Szabolcs, Mester Dániel, Hárs Viktor, Fekete-Kovács Kornél és Bacsó Kristóf tollából.
Jól szól a zenekar itt is, de egy rendes akusztikájú helyen még nagyobbat üthet a sok gyönyörű harmónia.
A zenekar koncepciója egy modern bigband, akik a klasszikus hangzást a maival egészítik ki, ehhez nagyszerű dalok és remek zenészek állnak rendelkezésre, mindenki a dallamok támogatja, állandó a hang és harmóniaorgia.
Bár sok a dudás ebben a csárdában, meghívják Lakatos Szoszó Sándort is, aki tol egy hatalmasat Hárs Viktor Cheat című szerzeményére, ami egyébként a legjobb dal ezen az esten, csípős slapbass kísérettel, az elején csak quartetben (zongora, gitár, basszusgitár, dob), ehhez csatlakozik először Lakatos Sándor és vadulnak egyet, majd Mester Dániellel lágyabb, játékos dallamot játszanak funkgitárra. Aztán a két szaxofon együtt játszik sok kiállással, lassú ütemekre és súlyos basszusra.  Bőven van közönség, és szerencsére ismerik a titkot, így minden szólót megtapsolnak.
A doboknál Borlai Gergő ül, akinek a játéka a szokásos módon élményszámba megy, pontosan a helyzetnek megfelelően játszik, mindig frappánsan és ötletesen üt.
A végén Fekete-Kovács Kornél is megmutatja trombitatudását, a zenekar esőt játszik, ő a vihar, tombolnak. Még Ávéd Jánosra is sor kerül, vele már lecsendesednek.
Sok taps, de a kötött időrend miatt csak ennyi fért bele.
Nagyszerű koncert volt sok csodálatos zenésszel, fúvósrajongóknak kötelező, de másoknak is ajánlott, a bigband napjainkba helyezése, szép kompozíciók, sok remek zenész, nem is kell más.
A zárókoncert, a Hot Jazz Band még nagyobb tömeget vonzott, egészen az oroszlánokig állnak, nagy népszerűségnek örvend a régies jazz. És annyira jó a közönség, hogy a szünetekben nem várt csöndben figyeli a konferálásokat, amik általában egy jóképű, gazdag jazz zenészről szólnak (amivel az énekes magára utal). 
A zenekar egészen a harmincas évekig nyúlik vissza, hogy az akkori zenét korabeli hangzáson idézze meg, aminek az ad egyedi ízt, hogy magyar nyelvű dalok hangzanak el.
Megint a fúvósok vannak többségben, a dob-bőgő-gitár ritmusszekcióhoz egy klarinét/szaxofon, egy harsona és egy trombita csatlakozik, néha egy női énekkel kiegészítve.
Öreguras zene ez, fiataloknak is, a színpad oldalában több pár ropja az igazi swinget.
Megy a négynegyed, a rövid, szép szólók, és az énekesnő is scattel egyet.
Aztán gyors csere, a trombitából bendzsó lesz és csak a bőgő és a dob marad rajta kívül, teljesen új hangzáson szólalnak meg így, ez is nagyon jó, a közönség dúdolja, hogy „köszönöm, hogy imádott”, „pá, kisaranyom, pá”, szórakoztatás van itt, kéremszépen, dülöngélünk, verjük a lábunkkal a ritmust, és jól érezzük magunkat. „pipipipiros” valami. 
Visszatérnek a fúvósok és Gershwinre swingelünk egyet, ezt a zenekart Woody Allen tuti a keblére ölelné.
Egy kis Louis Armstrong is belefér, Blueberry Hill, ez egy komoly műfaj, a zenészek alig rezdülnek a színpadon, úri zenészek ők, nincs bennük mozgáskényszer, nem koszolják az öltönyöket.
Az utolsó számban elhangzik, hogy „nem üvöltök, mint egy kenguru”, ezt nem értem, de a zenekar még frappánsan visszatér, és kiegyezik a közönséggel, hogy a Mézgagéza jön, de akkor mindenki énekel.
És mindenki énekel, ez egy ilyen koncert, remek hangulat van, a Hot Jazz Band tudja, hogy mi kell a közönségnek, meg is adja nekik, tökéletesen hozzák egy letűnt kor zenéjét és stílusát, így kell ezt csinálni.
Természetesen hatalmas tapsvihar.
Július 19, vasárnap, 19:30, Lánchíd pesti hídfő
Modern Art Orchestra Fekete-Kovács Kornél (karmester,trombita, szárnykürt)
Mester Dániel (szaxofon, klarinét)
Cserta Balázs (szaxofon, klarinét)
Ávéd János (szaxofon)
Borbély Miklós (szaxofon)
Lakatos Szoszó Sándor (szaxofon)
Bajusznács Mihály (szaxofon, klarinét, basszusklarinét)
Subricz Gábor (trombita)
Varga Gábor (trombita, szárnykürt)
Simai László (trombita, szárnykürt)
Gráf Ádám (trombita, szárnykürt)
Bizják Gábor (kürt)
Korb Attila (harsona)
Barbinek Gábor (harsona)
Csáthy Miklós (basszusharsona)
Kovács Péter (tuba)
Oláh Szabolcs (gitár)
Cseke Gábor (zongora, billentyűs hangszerek)
Hárs Viktor (nagybőgő, basszusgitár)
Borlai Gergő (dobok)
Hot Jazz Band Bényei Tamás (trombita, bendzsó, ének)
Bera Zsolt (harsona, ének)
Fodor László (klarinét, szaxofon, ének)
Szeberényi Mátyás (gitár)
Juhász Zoltán (nagybőgő)
Galbács István (dobok)
Bolba Éva (ének) Fotók: basszuskulcs
|