|
andrew j, dürer kert, kaltenecker zsolt, lantos zoltán A Kaltenecker – Andrew J duó vendége az indiai hegedű mestere, Lantos Zoltán és dj Quick volt, így a szokásos jazz -elektronika házasságba még az indiai klasszikus zene is beköszönt. 
Jók ezek a kedd esték a Dürer kertben, mert a jó zene garantált, és minden alkalommal más történik, köszönhető ez a meg nem írtságnak és a hétről hétre változó vendégeknek is.
Ez alkalommal a fővendég a Kaltenecker Zsolttal a Mirrorworldben már alaposan megismerkedő Lantos Zoltán volt, akinek hegedűjátéka egyedi Magyarországon, ugyanis kilenc évet élt Indiában, ahol magába szívta az ottani zenei kultúrát. Ezenkívül mindketten fogékonyak az új irányzatokra, ami ezen az estén is megmutatkozott, ugyanis két dj-vel álltak színpadra.
A hosszú dalok, improvizatív blokkok hasonló séma alapján épültek fel, a két dj nekikezd valami dobalapnak, esetleg szkreccselnek kicsit, bejön a szintibasszus, majd a harmóniák, és erre játszik először Lantos Zoltán, majd Kaltenecker, esetleg újra hegedű, talán egy kis szkreccs, és elcsöndesedés.
Ez elég egyszerűen hangzik, de nagyon jó dolgok születnek a szimpla receptből. A két dj jó ízléssel dolgozik, nem nyomnak sokat, inkább a finomságon van a hangsúly. A szkreccs mindig jó ritmusban van, szóval élvezetes őket hallgatni, még akkor is, amikor ketten vannak.
Persze számomra a csoda mégiscsak a két zenészben rejlik, egyfelől ott van a remek bal kéz, ami nagyon frankó basszusokat hoz, másfelől a szinti elég jófajta harmóniákat is rejt. Ott vannak még a baromi jó szólók és a műanyag hangszínek is, amik az egyik legjobb hazai billentyűssé teszik Kalteneckert.
A hegedű pedig teljesen egyedi, nagyon érdekesen szól a gépi alappal, nem szokványos dolog, a dallamai is varázslatosak, amihez a néha előkerülő indiai hegedű hangja még jócskán hozzátesz egzotikusságban.
A lassú és gyors történések közül az utóbbit jobban szeretem, mert ekkor a basszus is izgalmasabb, de a zenészek a lassú alapra is ízes szólókat vágnak le. A ritmus és a lüktetés végig nagyon erős, ebben nagyon jók mindannyian. 
Van könnyebb és nehezebb jazz is az este során, de túlságosan nem vadulnak bele, így a közönség sem szalad haza ijedtében. Az érdeklődés nem csap a tetőfokra, de vannak sokan, taps is van bőven, de vissza nem kérik a zenészeket.
A hangosítás sajnos nem a legjobb, a dj-k indokolatlanul hangosak, elnyomják a hangszereket, amik nem mindig hallatszanak jól, így sok apró finomságtól esünk el.
A másik negatívum, hogy néha beáll a zene, és bár megy a szóló vagy valami, de jobb lenne, ha továbblendülnének, új irányba indulnának. Persze ez sokszor elmondható az improvizatív estekről, mert hirtelenjében nehéz eltalálni a helyes arányt. Az is nehezítő körülmény, hogy a szinti az egyetlen igazi kísérőhangszer.
Ettől eltekintve persze a koncert jó volt, a két nagyszerű zenész és a két jó ízlésű dj találkozásából remek előadás született, mindenkinek ajánlani tudom ezeket az estéket. Jövő héten például újra Harcsa Veronika teszi tiszteletét.
Itt még megjegyezném, hogy bár a dj-k is jók, de a Mirrorworld továbbra is etalon a két zenész közös munkájában.
Július 14, kedd, 21:00, Dürer kert
Kaltenecker Zsolt (billentyűs hangszerek)
Andrew J (keverőpult)
Lantos Zoltán (hegedű)
Dj Quick (keverőpult) Fotók: basszuskulcs
|