| Jamie Winchester - Morrison's 2 |
| 2009. március 28. |
Az őszi feloszlás után másodszor lép színpadra az új Jamie Winchester zenekar, jelen esetben a Morrison’s 2-ben. Érthető módon az érdeklődés magas, teljesen tele a hely, mondhatni tömegnyomor van, próbáltam előrébb menni, de ez túl sok kényelmetlenséget szült (nem tudok más hátán jegyzetelni), így visszább vonultam. Külön megemlíteném, hogy bár Jamie Winchester nem a tipikus szépfiú, mégis rengeteg női rajongót vonz. Bár szeretném a produkciót önmagában értékelni, ez lehetetlen, azt is figyelembe véve, hogy az előző zenekarból (a Jamie Winchester - Hrutka Róbert felállás) három tag megmarad, az énekes-gitáros Jamie-n kívül, a basszusgitáros Giret Gábor és a dobos Kottler Ákos. Az új tag Pásztor Sámuel gitáros, akinek Hrutka Róbertet kellene helyetesíteni a rajongók szemében. Nem könnyű feladat. A másik oka az állandó összehasonlításnak, hogy a repertoárok között is erős az átfedés, a koncertet az I Like.. kezdi, később felcsendül még a The Trouble You’re In, a Mistake, a Say Can You See It, a Hole és a Very Well is, a rajongók nem kis örömére, akik vélhetőleg ezek újrahallása miatt is érkeztek ide.  A változás az, hogy keményebb, rockosabb lett a zene, fémesebb, szikárabb. Minden kiválóan szól, ahogy eddig megszokhattuk, Jamie ehhez mindig ragaszkodott, a dob hangja tökéletes, szépen kiszól a többi hangszer közül még a legkeményebb zúzáskor is, élmény hallgatni. A zenészek jók, azt eddig is tudtuk, hogy Jamie nagyon jó énekes, a személyisége és a hangja elvarázsolja az embert. Giret Gábor basszusjátéka meghatározó, kemény, pontos, változatos, remek szólókat játszik (izgalmasabbat, mint a gitáros), ez mondható el Kottler Ákosról is, pont egy ilyen dobos kell ehhez a rockzenéhez. Pásztor Sámuel igazi rockgitáros, a hangzása, a szólói hozzák a kívánt stíluselemeket. Valami mégis hiányzik, a régi számok nem úgy szólnak, üresek maradnak, a színek, a hangulatok nincsenek ott, a régi gitár és zongora színezés nélkül hiányérzete marad az embernek, elvész a különlegesség. Pásztor Sámuel pedig nem Hrutka Róbert, jól játszik, de nem az igazi, hiányzik az a légies, frappáns játék. Jó, de nem különleges, pedig itt az kéne, lévén az egyetlen szólista. A régi saját számokon kívül vannak régi-új feldolgozások is, One of Us, Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me, és Police számok, Omegaman és Synchronicity. Jó választások, és látható az út is, keményebb, rockosabb. Az új számok jók, a szokásos Jamie Winchester szerzemények, amikben kisebb dinamikájú versszakokat váltják az erősebb refrének, átvezetés, gitárszóló, hangsúlyos dobok, sok vokál. Jók a dalok, működnek, de továbbra is ott marad a hiányérzet, mert az a kis plusz nincs meg, valószínűleg egy gitáron előadva működne Jamie személyes varázsa miatt, így nem. A helyszínhez annyit, hogy egyfelől a szellőzést remekül oldották meg, sokan vagyunk, de van levegő és cigifüst sincs, viszont attól igazán eltekinthetne a Morrison’s, hogy ha már sötét van (kell is legyen), akkor ne villogjon állandóan világos fényekkel a szemünkbe, mert ezt a szervezet kevéssé tolerálja.  A koncert legjobb részei az eddig is népszerű számok, ilyenkor (sőt, már a koncert elején is) a közönség tombol, ugrál, tapsol, énekel, jól érzik magukat, múltidézés is ez egyben, a hagyományok továbbvitele. Pont ezért a szokásos koncertzáró nótát, a Very Well-t kapjuk, enélkül nem megyünk haza, mi is lenne az utolsó, ha nem ez, vége, de nem vége, aztán tényleg vége. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de visszalépés. Jó koncert volt, jó számokkal, de magasak az elvárások, és a lécet durván leverték. Valami teljesen új kellene, mert a régi utánzása, főleg gyengébben, az nem elég. Persze, aki szereti a régi zenekart és Jamie Winchestert, annak feltétlenül ajánlott, mert ez is egy jó zenekar, és jó hallani a már ismert dalokat. Kíváncsian várom, hogy egy év múlva mi lesz, megmarad-e a zenekar és hogy sikerül-e egy egyéni irányt találni. Március 11, szerda, 21:30, Morrison’s 2 Jamie Winchester (ének, gitár) Pásztor Sámuel (gitár, vokál) Giret Gábor (basszusgitár, vokál) Kottler Ákos (dobok) Képek forrása: jamiewinchester.com |