| Syntax Orchestra - Kertem |
| 2009. július 14. |
|
Visszatértünk a mozizás hőskorába, amikor a vetített filmhez a helyszínen élőben prezentálták a zenét, a Kertemben összekavarodtak a korok, modern zene a fekete-fehér alkotásokra.  A dob-nagybőgő ritmusszekció a színpad előtt kapott helyet, velük szemben pedig két fúvós és egy gitáros, a színpadot, és főleg annak hátterét ugyanis a vetített alkotások foglalják le, így a zenekar egyben nézője is a koncertnek. A bajnokkal kezdünk Chaplintől, amiben a kalapos nevettető boxolónak csap fel, sok csetlés-botlás, pofára esés, meg a szokásos dolgok. Figyelni kell a képre, mert különben a zenét sem értjük, a két alkotás egybefonódik és így alkotnak egészet, pont ezért koncentrálnia kell a zenekarnak, mert időben kell lenni a képhez is, az egyes szólók csak adott ideig tarthatnak. Jók a zenészek, nagyon meghatározó Nagy Krisztián gitárjátéka, aki egyben a zeneszerző is. Frappánsan (és a bevett fordulatokat felhasználva) adja át zene a film hangulatát, sok hirtelen váltás a cselekményből következően, jó a zene és jók a dallamok. Az alap kifejezetten fontos, erre szabadon garázdálkodnak a dallamhangszerek, néha csak hangokat fújnak, néha pedig teljes a kavalkád. A kép és a hang kisegíti egymást, jóval frissebbnek tűnik a film az új zenétől, jobban működik a mai világban, nekünk pedig nem kell kitalálni, hogy mit is gondolt itt a zeneszerző (amit a tanórán megmondtak az okosok), elég csak a vászonra tekinteni, ott van a zenészek mondanivalója. Jól eltalált a zenei környezet, mindig odaillő, például a kiütés szélén álló Chaplin állapotát leíró játékos szaxofonok.  A második rész előtt rövid intermezzo, filmcsere, a Dr. Caligari címet viselő alkotás következik, amit 1920-ban forgatták Németországban. Horror-krimi a műfaj, szóval az eddigi vidámkodást egy jóval baljósabb és sötétebb világ váltja. Azt a két film hosszából megállapíthatjuk, hogy a klasszikus értelemben vett dalokról nem beszélhetünk, refrén sincs, és sokszor dallam sem, csak hangulatfestés, atmoszféragyártás. Amolyan komolyzene ez, hosszú kompozíciókkal, ahol legalábbis a váz megtervezett. Ebben a részbe jut morgás eltorzított hangon, mettalofon (fém xilofon), frankó basszusklarinét, csörgők, vad rész a gyilkosság alatt, gyász, hangos zene az üldözéses jelenethez, szóval igazán változatos és mozgalmas a műsor. A képi világ pszichedelikus és érdekesen fura, a Red Hot Chili Peppers Otherside-ja jutott eszembe, de valószínűleg még sokan merítettek innen, csak én azokról nem tudok. Jópofa ez az egész, a film, a zene, a zenekar mind-mind nagyon jó, érdekes és jól sikerült kísérlet, a műfajok közötti határok eltörlése és egyéb megmondó szövegek, de a lényeg, hogy jó a zene. Szerencsére a Kertem pont a megfelelő hely az ilyen koncertre, mert mindenki ücsörög, szép az idő, az elkészült ételt jelző duda beleillik a zenébe, szóval jól érezzük magunkat. Ha valaki egy különleges estét szeretne eltölteni jó zenével és a régi filmklasszikusokkal, akkor a Syntax Orchestra remek választás. Június 12, vasárnap, 20:30, Kertem
Nagy Krisztián Tódor (gitár, beszéd, hörgés, szempler, orgona, kalimba) Képek forrása: www.myspace.com/syntaxorchestra |