|
badics márk, bata istván, dresch mihály, dresch quartet, gödör, grencsó istván, halmos andrás, lukács miklós, premecz mátyás, said tichiti, szandai mátyás, triton, vázsonyi jános Egy magyar, egy arab és egy klezmer behatásokkal dolgozó jazz zenekar, és a központban mindig ott van a szaxofon, Jazzgödör Extra.  Háromnegyed kilenckor Dresch Mihály megígéri, hogy „Különböző számokat fogunk játszani”, és ezt be is tartják, gyönyörű dalokat hallunk, élmény hallgatni őket.
Jól szól a zenekar és minden zenész nagyon jól játszik, a két szólista, a szaxofonos Dresch Mihály és a cimbalomos Lukács Miklós csodálatos versenyre kel, hogy kiderüljön, hogy ki a jobb. Döntetlenre végződik a meccs és a találkozó nyertese a közönség.
Természetes, ismerős hangokból és hangulatokból tevődik össze a zene, elvarázsolja a hallgatót, a magyar népzene nagyszerűen teljesedik ki a jazzben. Különleges és közérthető.
Az első, dobnélküli lassú darab után pörgős dalt is hallunk, aztán a szaxofon helyett furulyát, egy kis éneket, majd súlyos, méltóságteljes szerzeményt. Máskor pedig sodor a zene, rohannak az ütők a húrokon.
A nagyszínpadot megérdemli a zenekar, nagyszámú közönség kíváncsi rájuk, sikoltozás és tapsvihar az elvonulásukkor, amit Dresch Mihály a visszatértükkor egy rövid bevezetéssel jutalmaz a jógáról, a pránáról, Istenről és az iszogatásról.
A cimbalom swinges, boogies kíséretet játszik, jófajta grúv, a dobos csörgőzik, nagyon jó az alap, amire a tilinkó varázsol. Elementáris erővel vannak a zenészek felruházva, gyönyörű dalokat játszanak, öröm a Drech Quartettet hallgatni.
Az egyórás játék után Dresch Mihály még megkér minket, hogy „Ne menjetek sehová, nálunk még sokkal jobb zenekarok lesznek!”. És még, ha ez nem is igaz, maradunk.
A Gnawa Trio a következő, akik átvezetésként értelmezik saját magukat a két másik zenekar között, így Dresch Mihályt hívják színpadra az első dalukhoz, Vázsonyi János, a Triton szaxofonosa pedig később tűnik fel. Cserébe Said a Tritonnál bukkan fel, szóval van összefonódás.
A lágy dobolásra tilinkót, oudot, éneket, majd szaxofont is hallunk. A fő inspiráló az arab világ, ezt keverik a free dzsezzel, aminek Grencsó István nagy ismerője.
A zene a leültetős, meditatív irányba indul el, monoton részek követik egymást, lassan mi is transzba esünk, a szaxofonon játszott arab dallamok messzire visznek minket. Mindeközben pedig Said Tichiti arabul énekel, ő van a középpontban, a hangjával szép lassan indítja a dalokat, azután egyre gyorsít. Grencsó István őt támogatja, hogy néha kilépve vad szólóba kezdjen hol szaxofonon, hol valamiféle arab dudán.
Az alapot a dob és egy arab basszusgitár-féleség (gembri)játssza, erős jelenlét, amire az arab dudaszó nagyon jól illik.
Hosszú darabokban teljesednek ki, az ének után őrült és sokszor kevés dallamból álló fúvóskavalkád, támad a free jazz.
Nincs sok taps, a közönség egyelőre még nincs felkészülve erre, vagy nem is akar, mindkettőt meg tudom érteni, egy kicsit több harmónia sokat segítene. De nem biztos, hogy a közönségbaratság a cél, inkább az arab zene ilyen továbbgondolása.
Most nem tapsolták őket vissza.
Újabb szünet, és valamivel éjfél előtt érkezik a négyfős Triton, akik (szerencsére) egyből nekünk támadnak erővel, amire szükség is van, kicsit fel kell pörgetni az eseményeket, amit ők egy pillanat alatt szállítanak is.
A kőkemény alapra jófajta szintialap készül, és erre frankó szaxofon szól, nagyon jók a fiúk.
Szép dallamok itt is vannak, klezmeres témák, sok szinti, nagyon jó basszusjáték és dobolás, erős a húzás, talán a klezfunk lenne a legjobb szó erre a zenére. 
Vázsonyi János nagyon jó dolgokat játszik, bulira hív a zenekar, többen táncolnak, még a balladára is bebólintunk, a lassúból szólóvá gyorsulunk.
Premecz Mátyás itt is kitesz magáért, nagyszerű szólókat hallunk tőle, a harmóniái felerősítik az egyébként is dögös szaxofont.
Sikít az orgona, dobszóló, funk, király basszus, lelkes közönség, hatalmas szólók, Hammond hangszín, pörgető szaxofon, direkt szétesés, megint klezmer.
Gyors alapra lassú szaxofon, húzza-nyújtja a dolgot, a zenekar már robbanna, nagyon jók a zenészek.
Baromi jó volt a koncert, és nem csak nekem tetszett, mert még visszakérik őket, Said Tichiti megint énekel, fasza az egész.
Elfáradtunk, fél egy van, három zenekart láthattunk, jó este volt.
Június 23, kedd, Gödör, 20:00
Dresch Quartet
Dresch Mihály (szaxofon, furulya, ének)
Lukács Miklós (cimbalom)
Szandai Mátyás (nagybőgő)
Baló István (dobok) Gnawa Trio Said Tichiti (ének, gembri, oud)
Grencsó István (fúvós hangszerek)
Halmos András (dobok)
Triton
Vázsonyi János (szaxofon)
Premecz Mátyás (billentyűs hangszerek)
Bata István (basszusgitár)
Badics Márk (dobok) gy
Képek forrása: www.sohajkseru.hu, www.myspace.com/tritonelectricoctopus7
|