bencze gábor, gödör, kaláka, napra

Gyermekkorom kedvenc zenekara és a gitáron hegedülő Both Miklós egy este, a nyugalom után extázis, két nagyon jó koncert.

Életem első meghatározó zenei élménye a Kaláka, amiért így utólag nagyon hálás vagyok, mert kevés olyan előadó van itthon és külföldön, aki igényes zenéjű és szövegű dalokkal lepi meg a legifjabbakat. Én teljesen odavoltam értük, fejből tudtam Az én szívemben boldogok a tárgyak valamennyi dalát.
Pont ezért is volt jó végre (sok idő után újra) látni és hallani őket, felnőtt fejjel. Izgalmas például a sokat hallott hangokhoz arcokat társítani.
A Kaláka klasszikus, több értelemben is, egyfelől saját jogán, régóta szórakoztatnak kicsit és nagyot, másfelől pedig a feldolgozott verseket tekintve, elhangzik Kosztolányi, Radnóti, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, jócskán lefedik a huszadik század költészetét.
Jó ízléssel és érzékkel nyúlnak a versekhez, megőrzik az eredeti lüktetést és ritmust, és azt kiemelendő választanak hozzá zenei kíséretet, a cél, hogy megtámogassák és ne elnyomják a verset.
A hangszerarzenál gyakorlatilag végtelen, mindenféle pengetett, ütött, vont, fújt hangszer, csörgő-zörgő alkalmatosság előkerül, az egy szem nagybőgő az állandó, a biztos alap. Ehhez jön még a négy énekhang, néha együtt, néha külön, akár kánonban, van variációs lehetőség bőven, minden dal másképpen szól.
Kedves dalok mind, pont az ilyen esős napokra valók, leülős, megpihenős zene ez, gyorsabb és lassabb versekből, jópofán, kellemesen, jó hangulatban.
A közönség pedig élvezi, együtt van kicsi és nagy, szeretik az emberek a Kalákát.
A legjobb dal szerintem Kányádi Cartagenája, nagyon jó dél-amerikai hangulata van. A legnagyobb ovációt a Faragott versike és a Három székláb kapja, ami sok évvel röpít vissza, biztos vagyok benne, hogy a Pelikán nem csak nálunk ragadt bele a lejátszóba.
Hatalmas siker, hatalmas taps, meg is érdemlik, a Kaláka tényleg népművel.

A nagyszínpadon folytatjuk a Both Miklós vezette Naprával.
Már az első pillanattól kezdve megkezdődik a versenyfutás a hegedű és a gitár között, együtt rohan a metálosan torz gitár és a hegedű, szélsebes játék. Közben pedig kemény alapra megy a népzene.
Nagyon érdekes a hangzás, a dob és a basszusgitár mellett van még egy tangóharmónika és a két említett szólóhangszer, és ezt koronázza meg néha egy széphangú énekesnő.

Képek forrása: www.myspace.com/napra, www.kalaka.hu

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés RSS

Hozzászólás
Név:
Email:
Szöveg:

!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved."