|
david yengibarian, kardos dániel, kézdy luca, sirály, szesztay dávid, ülkei dávid A Szülőszoba Pleszkán Frigyes köré szervezett koncertje tényleg egy születést idézet, megvolt az improvizált vajúdás, a szülési fájdalom és a végén az élet csodáját is megtapasztalhattuk.  Mindezekhez a Sirály koncertterme tökéletes helyszín, barátságosan minimalista terem a pincében, oszlopsorai és kör alakú elrendezése színpadiassá tette az előadást.
A kilenc órás kezdés erősen megcsúszik, jó darabig hangolás és egyeztetések zajlanak, negyed tizenegykor dördül el a startpisztoly.
A Szülőszoba szabálya, hogy előre megbeszélt vagy begyakorolt formák nincsenek, ott a helyszínen születik minden. Mindig mások a zenészek és ezért mindig más történik.
Pleszkán Frigyes zongorája kezd, a többiek egy-egy hangot szúrnak bele, a hegedű pedig lágyan főszerepel.
David Yengibarjan is megérkezik, leül, folyik az ismerkedés, kuszaság van. Az biztos, hogy nem mindenki ugyanazt játssza, Yengibarjan a leghangosabb.
A dob és a basszusgitár hiányát eddig senki sem tudja enyhíteni, konkrét alappal senki nem jelentkezik. Szerencsére ezt Pleszkán Frigyes felismeri és nyomja sorban a mély hangokat. Ez sokat rendez.
Mindenki elcsöndesedik, a hegedű és az oud gyönyörű kettősét halljuk, amihez a Rhodes is csatlakozik. Lassú, varázslatos.
A két szaxofon lassan kezd, fémes játék, majd kergetőzés, nyugodt figyelés.
Vad, klasszikus hatású zongora.
Jönnek-mennek a zenészek, a zenében és a helyszínen is.
Zongora, oud és harmonika. Nehezen áll össze, Yengibarjan valahogy kiáll, a harmóniákból furcsán lép ki, nem arra, mint a többiek. De végre húzása kezd lenni a dolognak, harmonikaszóló, keleties hegedű, szaxofon.
Jól nyomja az oud, van lüktetése, a basszust pedig a Rhodes hozza hozzá. Újra Yengibarjan és tapsolás, táncszerű zene, belép a szaxofon is.
Furcsa, elszállt, zavaros rész a hegedűtől és a Rhodestól.
Találgatás.
Megjelenik Kardos Dani, gitár és pengetett hegedű.
Hangpróbálkozások, senki sem ad igazi irányt, ötletet. Még tárgyalnak, várják a múzsát.
A szaxofon javasol egy alapot, a zongora elfogadja és ismétli.
Szólózongora, nagyon jó, klasszikus zenei és pop-os is néha, gyorsan pörög. Nagyon jó, nagy taps, és valami szünetszerűség.
Pleszkán Frigyes visszaül, és levág egy hatalmas boogie-woogie-t, amiben mindenfelé jár. Aztán a Kék Rapszódia átdolgozását játssza el, nagyon frankó darab, eddig ez a csúcs.
„Zenészek, gyertek!”. A zenészek jönnek, Yengibarjan és Gerzson János, az oudos pedig összepakol.
Nagyon jó szaxofon, zongora és Rhodes alapra kapunk egy jófajta hegedülést és egy új szaxofonost, Ülkei Dávidot.
Élvezetes, dallamost zene, végre koncepció is akad, jó szólók, ízes, dögös tenorszaxofon, és baromi jó hegedű. 
A zongora kezd szép dallamot, a szaxofon gyönyörűen csatlakozik, a hegedű elrepít, harmónia és dallamgazdag darab, a visszatérő Kardos Dani is egy nagyszerű, tompahangú gitárszólót játszik, hiányzott már nagyon. Mint kiderült, ez egy Pleszkán szerzemény, ami valahol csalás, de elfogadjuk.
Most a gitár kezd, a hegedű és a Rhodes a társai, ők hárman nagyon jók együtt, modern hangvétel. Húzzák fel, kicsit funk, elképesztő hegedű, megint vad, őrületes. Csak gitár. Kattogó hegedű, torzított, visszhangos, magas szinti, sötét zene.
Újra lágy, sok hegedű, nagy taps.
Kellemes gitár pengetett hegedűkíséretre. Kitartott Rhodes harmóniák, gitár és hegedű.
Ők hárman veszik át a zenét, az irányítást, a többiek szép lassan hazamennek.
Furcsa és egyben sajnálatos látni, hogy nem játszott együtt az összes zenész egyszerre, hanem mindig csak egy páran, klikkesedés volt, lehet, hogy nem tudtak, lehet, hogy nem akartak. Akkor viszont miért voltak ott?
Csak Kardos Dani maradt, ő egy flamencoszerű, közel-keleties csodát játszik.
Kézdy Luca visszatér egy varázslatos szólóval, majd Szesztay Dávid is leül a zongorához.
Visszhangos hegedű alap, esőszerű zongora, nagyon frankó. Újra csak Kardos Dani, aki egy szép jazzdarabbal járja az estét egy óra előtt nem sokkal.
Érdekes és vegyes koncert volt, hosszú nyűglődéssel, koncepcióhiánnyal az elején, nagyszerű szólózongorával a közepén, és lassan születő zenével a végén, aminek a csúcsa a Kardos-Kézdy-Szesztay trió voltak, akik hajlandóak voltak reagálni egymás ötleteire.
Június 12, péntek, Sirály, 21:00
Pleszkán Frigyes (zongora)
David Yengibarjan (tangóharmonika)
Kardos Dániel (gitár)
Szesztay Dávid (Fender Rhodes)
Kézdy Luca (hegedű)
Ülkei Dávid (szaxofon)
Murányi Ákos (szaxofon)
Vincze Géza (szaxofon)
Gerzson János (oud) Képek forrása: www.myspace.com/szuloszoba
|