| Barabás Lőrinc Eklektric, Dhafer Youssef - Művészetek Palotája |
| 2009. június 11. |
|
A MűPa nagy örömömre elhozta Dhafer Youssefet, és mintegy bónuszul még a Barabás Lőrinc Eklektricet is hozzácsapta.  Nagyon szépen szól minden, a terem legsarkában ülünk, de minden szépen látszik, minden szépen hallatszik, nem lehet panasz. Frankó a dob és a basszus, és még egy kis szkreccselés is belefér. A második dalra (Otto) csatlakozik a két énekesnő, Sena és Fábián Juli, jól szól a simogató basszusra a vagány szöveg és a szép szoprán. Jó ez a dal, erős a húzása, Barabás Lőrinc nagyon jól fújja bele a hangjait a refrénbe. Sok szólót hallhatunk a koncerten, itt újra zongorát, dobszólót, egy scatszólót Fábián Julitól, egy kis swinget trombitára, majd egy kacsahangú trombita- ének szólót.  A Famous a már ismert, nagyon állat, mély szinti alapra jön, DJ QCee szkreccsel megint egy jót, és Bata István is játszik egy lassú, éleshangú basszusszólót. Az egész koncert nagyon jó, minden zenész szép dallamokat játszik, Sena jó ritmusban nyomatja a szöveget, Fábián Julinak pedig nagyon szép az énekhangja. Jól összerakott zenekar ez és egy nagyon profi előadás, a jazz mellett a drumandbass nagyszerűen megfér, jól megy a DJ a trombitához. Néhány számban a fúvósszekció egy harsonással, Élő Mártonnal is kiegészül. Barabás Lőrinc megint szenzációsan fújja, jó az egész. Régi és új dalokat hallunk, és megtudjuk, hogy DJ QCee szájdobolni is tud. A visszatapsolás után a Ladal a zárás, ebben nagyot énekel Fábián Juli, majd bezár a bazár. Egy órás volt a koncert, ezalatt megmutatta az Eklektric, hogy nagyon jó zenét játszanak, és nem csak bulit tudnak csapni, hanem az ülő közönséget is elszórakoztatják. Ha valaki szereti a modern jazzt, akkor nézze meg őket mindenképpen. Kilenckor érkezik a tunéziai Dhafer Youssef, hogy a norvég jazzistákból álló zenekarával bemutassa a skandináv nujazzt. Kezdésnek loopolt dobolás az oudon (arab lant), amit nyújtott, szintihangú gitár kísér. Majd Youssef énekelni kezd, erős, magával ragadó ez az ének, ami inkább egy dallam, egy ív, mint a klasszikus értelemben vett ének. Aztán a gyönyörűhangú oudon is játszik, izgalmas, különleges dallamokat, majd a színpadon található három laptopból kicsalt hangokra énekel. Már a bevezetőből is kiviláglik az irány, az elektronika keverése a dzsezzel és a klasszikus arab zenei világgal. Megjelennek a hangszerek, a dob és a basszusgitár, halkan, lassan kezdenek, és egy re feljebb húzzák a dalt, hatalmas dinamikai íveket írnak le a darabok és a szólók. A főszerepet az oud és a gitár játsszák, nagyon szépen szól a két hangszer együtt, gyönyörűek az uniszólós részek. Ketten adnak elő egy dalt a gitáros elhunyt édesanyja emlékére, nagyon szép dal, döbbenetes, ahogy Youssef teljes átérzéssel énekel, átjön a fájdalom.  Eivind Aarset egyenrangú társa Youssefnek, az oudot és az éneket nyújtott gitárakkordokkal kíséri, egyébként pedig elszállós, nyújtott, torzított gitárszólókat hallunk tőle, ezek jó ellentétei az arab világot idevarázsoló szólóknak, vadabb, dzsezzesebb dolgok. A ritmusról és a húzásról a másik két norvég, a basszusgitáros Audun Erlien és a dobos Rune Arnesen felelnek, nagyon jól érzik, hogy a két szólista milyen alapot kíván meg, hol puha, finom, hol pedig kemény zúzással támogatják a zenét. Sok a váltás, egy pillanat alatt gyorsból lassúba, és Youssef éneke alatt a dinamikát is nagyon jól húzzák fel. Egy dalra Dhafer Youssef kimegy, ekkor Aarset vezetésével egy elszállós gitáros részt hallunk a norvég csapattól. Persze az igazi sztár és a főszereplő Dhafer Youssef, aki teljesen egyedi módon mutatja meg nekünk a zenei gyökereit. Gyönyörűen játszik az oudon, nagyon szép és izgalmas dallamokat, ám az éneke az, ami a legmegdöbbentőbb. Szép lassan jut el az éneke a csúcspontig, ahol ujjával a magasba mutat, hosszan kitartja a hangot, nagyon erőteljesen, hangosan, megdöbbentő. És forog. Mindig forog a székében, amikor hangosan énekel. Ha pedig magasan, akkor a szája elé teszi a kezét (egyébként nagyon magasra tud menni). Hihetetlen, magával ragadó, zseniális. Mindezek mellett él a modern kor vívmányaival is, loopolja az oudot, a laptopjáról a hangzásokat állítja, jól megfér egymás mellett a régi és az új. Bár a koncert zseniális, már alapból sokan vissza se jöttek erre a részre, közben is sokan kimennek, és a visszát se várják meg. Mások meg nem férnek be a teltház miatt.  Jó kis zúzás, kemény zene, oud és torzgitár által közösen játszott téma marad a végére, ez is nagyszerű, tapsolunk nagyon, szeretnénk még többet hallani, de sajnos féltizenegykor végleg vége. Barabás Lőrinc Eklektric Barabás Lőrinc (trombita) Dhafer Youssef (oud, ének)
|