| Fringe Fesztivál - Millenáris |
| 2009. május 11. |
A tavasz kezdetének egyik biztos jele, hogy a Millenárison megrendezésre kerül a Fringe Fesztivál. A háromnapos programsorozat harmadik, utolsó napjának délutánjára én is elnéztem, hogy rövid, negyvenperces impressziókat szerezzek a kevésbé, vagy közepesen ismert zenekarokról, akiket nagyrészt véletlenszerűen, de azért nagy bizalommal választottam ki a programfüzetből. Az első koncert, a Karaván Família egyből szabadtéren van, a Teátrum előtt, az idő jó, és a zene illik is oda, vidám cigányzene egy család tolmácsolásában. Ugyanis a név nem hazudik, apuka, anyuka, lány, fiú. Négyen alkotják a zenekart, mind a négyen énekelnek, a két férfi gitározik.. Őszinte zene, egyszerű ritmusok, jó hangulatú, pozitív dalok, az énekhangokkal a középpontban. A hangulat annyira jó, hogy a színpad eleje a zenészek felhívására gyereksereggel telik meg, akik nagyon aranyosan (és ügyesen) ugrálnak a zenére. Igazi családi program ez minden szempontból. A közönség többi része pedig tapsoltatás vagy pedig egy szám esetén a „hopp, hopp, hopp” szöveg mondásával kerül bele a produkcióba. Szépen szól a zenekar, kevés, de jó dolgok, a cajon-gitár cserével a zene is változatosabb, az apuka többször szájharmonikát ragad és állati jó szólókat fúj. Ezzel a romablues is megszületik egy pillanat alatt, nagyon jó zene. Sokféle világ, többféle nép zenéi szólalnak meg Európa minden tájáról, orosz, román, balkáni, spanyol, és persze magyar dalok is, nagyrészt lovári nyelven. Bulis zene, könnyen megjegyezhető, dúdolható elemekből, a láb is jár. A végén egy spanyol rumba kerül elő, itt a lány is gitárt ragad, ezzel megerősödik a hangzás, ütősebbek a ritmusok is, jó zene. A Karaván Família egy szerethető zenekar, őszintén, beleéléssel játsszák a különböző népek cigánymuzsikáját, a közönség tapsából (is) ítélve tetszetős módon. A szájharmonika pedig a hab a tortán. A következő választás a The Miles Davis Corporation-re esett, kíváncsi voltam, hogy miként tolmácsolják a korszakalkotó mester zenéit. Előre elárulom, jól. De ehhez azért be kellett menni a Teátrumba, ami megfelelő helyszín ennek a koncertnek, több zenész van a színpadon, de minden szépen szól. Komplex, nehéz, de nagyszerű zene, sok szóló, mindenki nagyon jó a zenekarban. Erős, változatos alapot nyújtanak a zenészek, minden hangszernek fontos szerepe van, jól megkomponált zenét hallunk.  Az eljátszott számok mind Miles Davis szerzemények (micsoda meglepetés). Míg a So What modernül szólal meg, ez mind a hangzásra, mind a hangszerelésre igaz, sokkal rockosabb az eredetinél, addig a Little Church esetébe átdolgozás nélküli, lassú, szép dal, szintivel, basszusgitárral, trombitával. Nincs a zenekarnak konkrét főszereplője, minden tag lehetőséghez jó, amit ki is használnak, jó szólókat hallunk. Külön kiemelném az ütőhangszereket, nagyon jól erősítik a dobos ritmusát, mindemellett nagyon szépen szólnak. A negyven perc nagyon kevésnek bizonyul, elhallgattam volna még a zenekart jó darabig, ajánlom a The Miles Davis Corporation koncertjeit, bonyolult, ám szép, izgalmas jazzrock, érdemes vele foglalkozni. Újabb helyszín, újabb zenekar, a Fogadó, a ’Round Nine. Pont jól jön a könnyed zene a fajsúlyosabb után, kellemes popos dolog, sokféle behatással, latin, funk, rock, jazz, sokszínű zene. A két énekesnőnek szép hangja van, a zenészek ügyesek, fiatalos zene, megmozgatja a testet, könnyen élvezhető. A Fogadó sajnos rosszabb helyszín most, mint a Teátrum, nem tökéletes a hangosítás, összemosódnak a dolgok. Remek próbálkozás a viszonylag kezdő zenekartól, a saját dalok már most is erősek, és a zenészek jófajta szólókat játsszanak. Erre minden zenészek lehetősége van, minden számban van egy-két szóló.  Jó ritmusú, húzós, bulis, táncolós zene, talán jobban működne, ha nem ülne a közönség, bár hátrébb így is sokan mozognak, de egy klubban biztos, hogy jobban és hitelesebben szólalna meg a zenekar. Összességében egy kellemes, és sokszínű vegyesvágott, de nagyrészt (a jó értelemben) popos zenét játszik a zenekar, még nem teljesen összeszedetten és kiforrva, de a jó irányban. Bulira, táncra kifejezetten jó. A negyedik koncertre már bőven este került sok, a meghirdetett Tom Walsh Trio helyett a Tenderfoot Blues Unit ugrott be, hogy egy második koncertet nyomjanak le a fesztiválon. Ezt valahol sajnálom, mert kíváncsi lettem volna Tom Walshra is, másfelől meg nem, mert a Tenderfoot egy jó zenekar, és egy kis blues sem ártott meg, ebből úgysem kaptam még ezen a délutánon/esten. Az I Don’t Need No Doctor című számmal érkeznek meg, minden szépen szól és minden zenész ügyes, rockblues zene, szilárd alappal, hangsúlyos basszusgitárral, és persze sok gitárral, ahogy annak lennie kell. A második daltól az eddig az ötfős csapat (ének, két gitár, basszusgitár, dob) kiegészül egy szájharmonikával is, tőle a későbbiekben, és már most is remek szólókat hallhatunk. A vonal a blues és a rock határmezsgyéje, a mississippi bluestól a rockblueson át a rockandrollig. Jó hangja van az énekesnek, a gitárosok és a szájharmonikás pedig hosszú, ízes szólókkal lepik meg a közönséget. Bár Horváth Bálint is van olyan jó gitáros, mint Horváth Ádám, ő nem kap annyi lehetőséget, csak az első és az utolsó számban, amit én nem teljesen értek, de hát ez az ő dolguk. A feldolgozások mellett egy saját dallal is készült a zenekar, ez a Kerülőutak ősbemutatója, nem rossz a dal, de ezen a fronton még erősíteni és persze bővíteni is kell. A kontrasztról az is tehet, hogy a többi dalt mind jó ízléssel van kiválasztva, ami mellé azért nehéz hasonló színvonalú darabot írni.  A Tenderfoot kellemes blues zenét játszik, a tagok fiatalok, de már most is érzik a bluest, jófajta szólókat hallottunk, a basszusgitár is jól hozta a részét, a dob viszont lehetne változatosabb is. Ápr 5, vasárnap, Millenáris Karaván Família Nagy István (gitár, ének, szájharmonika) Farkas Ica (ének, tánc) ifj. Nagy István (gitár, ének, cajon) Nagy Niki (ének, gitár, tánc) The Miles Davis Corporation Kiss Zoltán (gitár) Lukács Gábor (szaxofon) Koós Hutás Áron (trombita) Neumann Balázs (zongora) Bese Csaba (basszusgitár) Takács Márton (ütőhangszerek) Vadász Péter (dobok) ’round nine Hajagos Andrea (ének) Gion Zsófi (ének) Leiszen Dániel (dobok) Pordán Ferenc (basszusgitár) Kovács Gergely (zongora) Huzella Bálint (gitár) Szalkay David (trombita) Leposa Balázs (szaxofon) Kárpáti Zoltán (ütőhangszerek) Tenderfoot Blues Unit Megyeri Dániel (ének) Horváth Ádám (gitár) Horváth Bálint (gitár) Kőhalmi András (szájharmonika) Stubnya Bence (basszusgitár) Stubnya Péter (dob) Képek forrása: myspace.com/tenderfootbluesunit, myspace.com/karavanfamiliaworldmusic, myspace.com/themilesdaviscorporation, myspace.com/roundnine |