| Al Jarreau - Millenáris |
| 2009. május 09. |
Az egyik leghíresebb és legjobb jazzénekes érkezett csütörtökön Magyarországra, hogy egy zseniális és profi koncert keretében megmutassa, hogy nem ok nélkül lett világsztár, és érdemes volt a teltházas közönségnek kifizetnie az igen borsos összeget az estért. Al Jarreau zseniális énekes, az még egy dolog, hogy gyönyörű, egyedi hangja van (feltéve, ha ez mondja egy férfi a másik férfi hangjáról), nagy hangterjedelme, ezenkivül többféle hangszínen énekel (mármár Bobby McFerrin). Nagyszerű ritmusérzése van, nagyon szép szólókat énekel, fantasztikusan játszik a hangjával, és még a színpadi jelenléte is erős, viccel, mesél, jópofa, szerethető. Szereti is a közönség, a színpadra léptekor (addig a zenekar és a vokalistalány szórakoztatott) óriási ovációban törnek ki a nézők, hatalmas taps, és ez a tapsorkán és éljenzés csak a zene idejére szakad meg. Mind a szólókat, mind a számokat értékeli a közönség, sőt, az egyes dalok felcsendülésekor is zajonganak a nézők, akik így mutatják ki tetszésüket a dalválasztásért. A közönségben nincs hiba, valószínűleg a sok taps miatt is érzi magát annyira jól Al és zenekara, mosolyogva, viccelődve játszanak, amire a legjobb példa a fantasztikus basszusgitáros, aki a szólórésze alatt megáll, „just a moment”, elfordul, már napszemüveggel a fején néz vissza, és ennyit mond: „bassplayer”. Mit mondjak, nagyon jó a koncert, lájtdzsezz a javából, gyönyörűen szól a zene, minden dalban van legalább egy rész, amikor az ember csettintene örömében, hogy hoppá. Sok apróság, millió finomság, a zenészek méltó társai Al Jarreaunak, és szerencsére lehetőségük van, hogy megmutassák, hogy ők is nagy zenészek. A legtöbb szám közbeni szólót a nagyon ügyes gitáros, játssza, és nemcsak elektromos gitáron, hanem akusztikuson is, amit egy gyönyörű ének-gitár duóban mutat meg. A szaxofonos sem marad le tőle, ő is nagyszerűen játszik, ezenkívül ő a kettes számú zongorista. A főzongorista ezen az estén inkább a háttérben marad és kíséretet játszik, tőle csak rövidebb futamokat hallhatunk, ám ezekből is kiderül, hogy nem k nélkül ül a színpadon. Az énekesnő tökéletes párja Al Jarreaunak, nagyon szép hangja van, jól szól a két énekhang együtt. A végére hagytam a zenekar két, talán legjobb tagját, az egész produkciót nagyszerűen összefogó zenészt, a dobost és a basszusgitárost, aki Alhez hasonlóan sapkát viselnek és afroamerikaiak, lehet, hogy van itt valami összefüggés.  Mindenki lemegy, Al Jarreau és a dobos kivételével, aki tökéletesen megszólaló dobon hosszú és nagyszerű dobszólót játszik, miközben Al csak bólint, néha magában énekel, ő is nagyon élvezi. Aztán érkezik a basszusgitáros, aki ugyancsak egyedül, ám a dallamot egyszerre játszva és énekelve varázsol hatalmasat, és még közben viccelni is van ideje. Visszaszállingóznak a társak, és egy dob-slapbass-funkgitár elképesztően jó hármast hallunk, majd zongorát is, a közönség pedig végig tapsol, nagyon húz a zene. Al Jarreau minden variációban játszik a zenészekkel, az egész zenekarral, a basszusgitárral, csak magában, a közönséggel, ahogy csak eszébe jut, és ami az eszébe jut. Van, hogy mesél a dalokról, és közben felgyorsítva egyes nótákat el is énekel, a közönség nagy örömére. Sőt, még azt is eldalolja, hogy „Budapeszt, you’re the best”. Igazi slágerparádét hallunk a koncerten, a sajátokon kívül (pl Boogie Down) elhangzanak az énekes kedvencei is (Take 5, Agua de Beber), persze egyéni tálalásban. A koncert végén Al lesétált a színpadról és hagyta, hogy a dalt a zenekar maga fejezze be. Mindenki le, tapsorkán. Al a dobost átkarolva érkezik vissza, szájdob-ének kettős, ez is nagyszerű, nem is gondoltam, hogy a dobos ezt is tudja. Aztán a már említett Agua de Beber és a Más Que Nada, énekeltetés, Al el, a zenekar befejezi, mindenki el. Álló ováció, de a Millenáris diszkréten jelzi, hogy vége, zenét kevernek be. Fantasztikus este volt, smooth jazz a javából az egyik legjobb előadótól és nagyszerű zenekarától, jó hangszerelés, szép hangzás, nincs mibe belekötni, nem is kell, világszínvonal. Április 16, csütörtök, Millenáris Teátrum, 20:00 Al Jarreau ( ének) Debbie Davis (ének) Larry Williams (zongora) Joe Turano (szaxofon, zongora, vokál) John Calderon (gitár, vokál) Stan Sargeant (basszusgitár, vokál) Mark Simmons (dob, szájdob, vokál) Képek forrása: kalamu.com |