Igazi zenekülönlegességet hallhatott az a (sajnos) nem túl sok néző, aki pénteken (ami egyben Nagypéntek, talán ezzel magyarázható a közönséghiány) a Millenáris és az Ahoar mellett döntött.

 

 

Egyedi, két világ találkozásából született zene, amiben a belga-német kettős hozza az európai jazzt, míg a bagdadi duó az arab zenét és a különlegességet.
Akusztikus tálalásban hallhatjuk a zenét, egy zongora, egy nagybőgő, egy arab térhegedű, és sok ütőhangszer alkotják a hangszerarzenált, amit egy énekhang egészít ki.
A térhegedű egy furcsa hangszer, egy tökszerűségre egy rúd van szerelve, ezen vannak a húrok. A játékos a hangszert a combjára állítja, és vonóval szólaltatja meg. A hangja teljesesen egyedi, emlékeztet a hegedűre, de más, furcsa, a rajta megszólaltatott dallamok pedig egyből arab világba repítenek minket.
Szépen szól minden, és nagyon jól van összerakva a zenekar, a jazz pont a megfelelő mértékben találkozik az arab világgal, varázslatos, különleges zenét hallunk.
Az alapot a nagybőgő hozza pontosan, erősen, jól összefogja a produkciót, erre épül rá az aktuális ütőhangszer, a zongora jazzes alapot játszik, és ennek a tetején van a hegedű vagy az ének.
Szuggesztív, erőteljes, elképesztő az ének, ami itt (és úgy általában az arab zenében) nem sok hasonlóságot mutat azzal, amit mi éneknek hívunk. Ők az emberi hangot sokkal inkább hangszerként használják, az ívek is hosszabbak, nem annyira dallamközpontú, inkább egy érzést közvetít. A hangsor vagy skála itt is eltér a fülünknek ismerőstől, a hangközök, a lépések, a dallamok izgalmasak, szokatlanok.
Nagyon erős atmoszférát teremt a zenéjük, egy hangulatot, különleges és megnyugtató, szép dalok. Kevés hang, sok értelem.
Az arabos részeket a zongora ellensúlyozza, ismerőssé téve a zenét. És mivel mégiscsak jazzről van szó, sok szólót is játszik, nagyon szép dallamokkal, persze néhol elborultan is.

 

Változatos a megszólalás, a kezdésnél egyből egy vont nagybőgő-hegedű kettőssel indulunk, később különféle hangszereket és megszólalásokat hallunk, összesen háromféle hegedű van, ebből az egyik hangja egyenesen kacsaszerű, ütőhangszerből pedig a derbukán és az óriáscsörgőn kívül, csengettyű, és egy fedett bögre is szerepet kap.
A zongorista is kiveszi a részét a variálásból, néha benyúl a zongorába, és belül penget. A pengetésre a hegedűs is rákap, egy számban ezzel kísér. Egy dalban pedig rövid időre mindenki dobossá válik, a hangszerükön ütik a ritmust.
Jó hangulatban telik a koncert, a zenészek vidámak, az egyik szám végénél behallatszik kívülről egy kocsi riasztója, ezen csak mosolyognak.
A számok között rövid konferálás, az arab címek lefordítása és történetek az adott darabról.
A ráadás dal a jelenkori Bagdadról szól, mély érzések, fájdalom, gyönyörű szám csodálatos, megkapó énekkel.
Másfél órás volt a koncert, ám ez is nagyon kevés az Ahoarból, még sokáig elhallgattam volna, remélem újra eljönnek hazánkba.
Varázslatos élmény volt a koncert, az arab és az európai zene csodálatos ötvözése, érdekes és egyedi utazás, nagyszerű zenészekkel, jó hangulatban.

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés RSS

!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved."