| A Börzsöny hangjai - Bajdázó a Szimplában |
| 2012. február 01. |
|
Erdőbe, mezőre, hegyekbe kalauzolt el minket a Bajdázó visszafogott, ám mégis erőteljes zenéje. Hangszőnyeg, gitár, basszus, kevés ritmus, ének. Egyszerű, nagyszerű.  A Bajdázó így vall önmagáról: „Egy virágzó bodzabokor illata. Pipacsos mezőn kanyargó dűlőút. A bükkös templomi homályából kakukk szól. Elhullott állatok hófehér csontjai az avarban. Odébb egy hegy, kirabolva, megsebezve. Régenvolt arcok a forrás mozdulatlan víztükrén. A völgyben harang szól. Aztán a felhők, a felhők. Helyben vagyunk. A Börzsöny az ország legnagyobb összefüggő lakatlan területe. Ami azt is jelenti, hogy itt él a legtöbb tündér. Ének, gitár, furulya, kanna, cin, hangszőnyeg. A hóesés mint hangszer. Börzsönyizene. Zenebörzsöny.” Járunk a Rigó hegyen, a Morgón, réten, kispatakon kelünk át. Ez a magyar pszichedelikus népzene. Különleges, magával ragadó élmény. A háttérben ott morajlik a hangszőnyeg, ritkás dobolás hallható, hol kannán, hol cajonon, hol gépből előcsalva, finom basszusok, érzékeny gitárjáték és énekbeszéd. Nagyon rendben van ez így. Régen hallottam ilyen kellemes gitározást, nincs itt flikk-flakk, csak játék, mesélés. És ez elmondható minden hangszer játékáról, a zenészek megtalálták a minimumot, amivel elmondhatóak a történetek, és ez nagyon jó így. A zenéhez természetesen kedves szövegek járnak, egyenes, világos beszéd. A szívünkhöz szól. Figyelünk, repülünk. Nagy jövő előtt áll a Bajdázó, mert megkapó zenéjük remek ellenpont a rohanó világban. Kicsit megállunk, elmerengünk, a természetben vagyunk. A Bajdázó koncert spirituális élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek. Mile Zsigmond – ének, gitár, csörgő, madárfütty Simon Gyuri fotó, videó: Todoroff Lázár |