| Búcsú és jövő, táncolós jazz az A38-on |
| 2010. december 05. |
|
Teltházas „bemozdulás” és a közönség szeretete búcsúztatta a Barabás Lőrinc Eklektricet és fogadta a babérjaikra törő Bin-Jipet az A38 gyomrában.  Nagyon jó összeállítással készült a Szepesy Matyi vezette csapat szombat estére, a feltörekvő Bin-Jip mellé az ötéves sikertörténetet lezáró Barabás Lőrinc Eklektricet és a nujazz sztárját, Nicola Contét csapta, így nem volt kétséges, hogy tánccal megyünk-e bele a vasárnapba. A Bin-Jip a legjobb értelemben vett popzene. A 90-es évekből idecsöppent Andrew J elektronikus alapjai megteremtik a lehetőséget egy kis táncolásra, Harcsa Veronika hangja és személyisége behozza az embereket, míg Kaltenecker Zsolt és Gyémánt Bálint jófajta témákat és szólókat küldenek. Nagyon egymásra talált a négy zenész, mindannyian kinyíltak. Bálintot még nem hallottam ilyen felszabadultan gitározni: éljenzi is a közönség rendesen, Veron sikít, kiabál, és végre használja a mély hangjait, ami sokkal jobban áll neki, mint a magasak. És még a ruhája is szép.  Némi „Rockolás” és zajzene után lassú dalok is előkerülnek, és bár ezek is jók, a közönség láthatóan a „veretésért” jött, és ezt is kellene erősíteni. (Ugyanez elmondható majd a második koncert kapcsán is, rengeteg a pár, aki andalogni szeretne, de a többség tombolni jött.) Jó érzés belendülni a közönséggel, és kár ezt veszni hagyni. Tört ütemek és elvont dzsessz kell ide, mélyről támadó alappal! Ebben nagyon jó a zenekar, remélem a koncerteken inkább erre a vonalra állnak át. A ráadásszám, a My Impatience tökéletes választás, itt mutatkozik meg igazán a zenekarban rejlő potenciál – hosszú ívű döbbenet, ugrálás, stroboszkóp – a legjobb hangszíneket kikeverő Kaltenecker Zsolttal elszáll, majd visszatér a földre a közönség... A szünet alatt dZihan & Kamien bécsi koncertjére lődörgünk, miközben a ruhatár és hajó is megtelik. Lépni sem, kacsatáncolni végképp nem lehet, amikor megjelenik a Barabás Lőrinc Eklektric férfikara, hogy egyből belekezdjenek a közönség felpörgetésébe. Akik nagyon hálásak ezért: imádják a srácokat, üvöltés, füttyögés, tapsvihar a számok között, alattuk pedig helyhiányos táncolás.  A hangerőt még a korábbi koncertnél is magasabbra tették, ami miatt a basszus túl sok, torzul. Szerencsére ezt később korrigálják. A vizuál rendben van, plafonról lelógatott tévéken különböző történetek jelennek meg, ami jó kiegészítője a zenének. Nagyon profi, nagyon összerakott és összeért produkciót hallunk. Mi ezért jöttünk, a megszokott Eklektric buli van most is, elringató basszusgrúv, akusztikus drumandbass, hosszú szólók, remek dalok és Fábián Juli, akinek a hangja fényéveket ugrott az első lemez óta. Mindenki hozza, amit tőle elvárhatunk, Jávor már a második szám alatt végtelen hosszú dobszólóba kezd, a hallgatóság legnagyobb örömére, Premecz Matyi felrobbantja a hajót a Ladalban, talán csak Sena hiányzik és egy jó basszusszóló Bata Pistitől.  Szerethető az Eklektric zenéje és szerethetőek a zenészek is. A végén még kedves búcsú és köszönet mindenkinek, a közönségnek, a menedzsmentnek, a roadnak, a hangmérnöknek, majd tapsorkán és két adagnyi ráadás, a diszkós The Beginning, amely mindenkit ugrálásra késztet – minden kéz a magasban – és egy instrumentális utazás a legvégére. Míg mindenki letámadja a ruhatárat, mi kivárjuk, hogy az öltönyös Nicola Conte ki- és bepakolja a lemezeit. Lötyögős, kellemes zenét tol, de mi már elfáradtunk, átadjuk a táncteret a rátermetteknek. December 4, szombat, 21:00, A38 sámson fotó: basszuskulcs |