| 2010.02.20. A38 Void On Voices, Ulver |
| 2010. február 23. |
|
Mivel az Ulver énekese, zeneszerzője Garm, nem az a kifejezetten társasági lény a nyilatkozatai alapján, már ezért is különlegességszámba ment a koncert. Azonkívül, ez az első és elvileg az utolsó turnéjuk.  Az estet Csihar Attila új projectje a Void On Voices nyitotta. Csihar Attila a sötét rétegzenék egyik nagy nene világszerte. Ő énekelte fel az első kiadott norvég black metal albumot az 1993 -as Mayem - De Mysteriis Dom Sathanas –t. A kultikus magyar black legendában a Tormentorban énekelt. Közreműködik a drone doom alapzenekar Sunn O)))-ban, zenakarok még ahol működött: Korog, Aborym ; projectjei : Pentemple, Burial Chamber Trio. Rengeteg albumon vendégszerepelt, és most ismét a Mayem énekese. Szóval eléggé benne van a témában. Ennek a projectnek, amit egyedül csinál, ha jól tudom ez volt a bemutatkozása. A zene a drone, és a dark ambient zenék kereszteződéseként leírható, amit rituális énekek, kántálások kísérnek. Attila egy fekete csukjában állt ki egyedül, mellette egy mikrofonállványon egy totem volt, előtte pedig egy kütyüpult, ami a zenekart helyettesíti és a tömény, rétegzett hangzáshoz kell.  A zene szép lassan épül fel, a felénekelt témákat rögzíti, és újabbak, és újabbak kerülnek rétegekként, és amikor felépül a rendezett káosz, erre jön még Attila durva egyedi éneke, és a háttérben zajok, gitárnak itt nincs nyoma. A zene aurája fenyegető, egyre fokozódó, rituális hangulatokat megelevenítő. Az első számban a gregorián stílusú énekrétegekre kántált Attila, és már ez is bőven tíz perc felett volt, de nekem inkább a második szám tetszett, ami szerintem húsz perc feletti volt bőven, és egy sámánisztikus torokénekre épült fel. A szám felétől ugyanazt a pár sort ismételte rá, változó dinamikával, a háttérben pedig egyre sűrűsödött a zene. Elvitte, sokkolta az embert, felénktornyosult. Hallgatok ilyen zenéket, de élőben még nem találkoztam velük, mindenesetre különleges, egyedi hangulata van.  Rövid színpadi rendezkedés után, már kezdődött is az Ulver. Egy ilyen sokoldalú életműnél kíváncsi az ember, hogy mivel vágnak a lecsóba. A legutolsó album nyugodt elszállós világával kezdtek, a zenészek a színpad két oldalán helyezkedtek el, ahová a folyamatos vetítés miatt szorultak ki. A végig kísérte a zenét, a számok hangulatához igazodva a természeti képektől az archív, fekete-fehér felvételekig, mondjuk az ember 170 cm-es magasságához nem a legideálisabb magasságban volt a vetítő, így a vászon felső fele maradt csak nekem a fejek erdejében. Az első számnál például a napsütés arany színe uralkodott, naplementékkel felhőkkel, állatokkal. Másodiknak már rögtön egy dinamikus tételt kaptunk, ahol a gitár és a szimfónikus hangzás fokozta egymást a végletekig, Garm páratlan énekével. Nekem a koncert egyik csúcspontja volt. Számcímeket most nem tudnék felsorolni, itt a hangulatok domináltak főleg, három különféle komponensű dalok váltogatták egymást, a dinamikus katartikus, a nyugodt elszállós, és a kísérleti jellegű dolgok, de ezek sokszor a számokon belül is váltakoztak. A Blood Inside lemezen nekem kicsit nehéznek tűnt, de így koncerten, sok ilyen tömény szám elég teret kap, és igazán így tud érvényesülni, most is volt ilyen. Garm, sapkában nagy szakállal akár a Neurosis soraiba is befért volna, vagy fantasztikus hangján súrolta az étert, vagy a kütyükkel foglalkozott. Nem beszélt túl sokat, legtöbbször megelégedett egy rövid thanks-el is, és a legtöbb számot végigcigizte.  Rengeteg szokatlan elem, zenei ínyencség van a zenéjükben, a filmzenés jelleg vonósokkal, beszédbevágásokkal, a kísérleti zajok, gerjesztések, törtütemek, az elszállós ringató témák, egy kis zúzás, fokozás, néha akár cirkuszi hangulatot idéző betétek, húzós ütemek, és még sorolhatnánk. Számomra a másik csúcspont a Perdition City-ről egy dinamukus kemény ütemekkel kísért, zongoraimprovizációkkal díszített darab volt, de a scratch is szépen dolgozott egy másik számban. A koncert végét egy teljesen meditatív zajokkal zongorával kísért darabbal zárták le, amit sajna a nagy közönségzaj miatt nehezebb volt élvezni. Körülbelül egy és negyed óra után levonultak, és az ember várta a megszokott ráadást, vissza is jöttek meghajoltak, elbúcsúztak, de a várt ráadás elmaradt. Jó koncert volt rengeteg különféle hangulattal, zenei eszközzel, de azért nem volt túl hosszú. Mondjuk Garm introvertált személyisége miatt, annyira én nem csodálkoztam, de jöhetett volna még az Ulver féle sokszínűségből. asztgab 2010. 02. 20. A38 Ulver - Void On Voices Kristofer Garm Rygg - ének, programozás Jørn H. Sværen - egyéb effektek Tore Ylwizaker - programozás, billentyűk Daniel O'Sullivan - gitár, bass gitár, billentyűs fotó: metalkult.com nnm.rh langologitarok.blog.hu www.avantgarde-metal.com |