| Santa Diver - MOST! |
| 2010. január 12. |
|
Egy Santa Diver koncertről annyira azért nem könnyű írni, nem az a tipikus felállás, amikor ismered a számokat már, és kíváncsi vagy rá, hogy milyen lesz élőben. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak náluk az improvizációk, a hangszeres tudás, a dinamikai, hangulati váltások. Mint a koncerten is kiderült nemrég jelent meg az első lemezük, pedig már 2006 óta léteznek. A honlapjukról egyébként letölthető egy 2007-es koncertfelvételük.  A koncert a MOST! nevű helyen volt, a tegnapi napig még nem is voltam ott, és meglepetésemre csütörtök este egy olyan teltház várt, mintha a legpörgősebb szombat este lenne. A színpad egy hátsó kicsi teremben van, a színpad előtt a teremben asztalok vannak, így ülős koncert lett belőle, nekünk már csak egy lépcsőn. Már az első öt perc után rögtön kiderül, hogy mindenki mestere a hangszerének. A hangszerek a saját funkciójukon (alap hangzásvilág) kívül más hangszerek funkcióját is betöltik náluk. Így Luca előtt eleve volt kütyü, amivel a hangzást effektezte, néha egészen szélsőségesen eltorzítva is, de azért legtöbbet a hagyományos hegedű uralkodott, ezen kívül a vonó nélkül használta basszusgitárnak, szólógitárnak is. A szólógitárként használtnál, ha az ember behunyta a szemét olyan ízesen eljátszott szólók is szóltak, mintha nem egy törékeny nő, hanem egy vérprofi rockzenész állna ott, aki, az egész életét végigzenélte, a kisujjában van az egész rockszakma, és zsigerből teszi oda a feelinges szólókat. Ha nem figyelt az ember eszébe se jutna, hogy egy hegedűből szállnak a hangok. Luca hegedűjátéka pedig egy külön téma, maga az élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hegedű eleve az a hangszer, ami közvetlenül az érzelemközpontra hat, és ez itt nagyon ki volt használva, de nem csak a melankolikus, szívet tépő része, hanem a felkavarótól a ringatóig, a leheletfinomtól a sivítóig, a klasszikustól a szélsőséges kísérletekig, a harmóniáktól a disszonanciáig, és még sorolhatnám. Döbbenetes hangokat képes előcsalogatni a hegedűből. Mindig is az ilyen hegedűjátékot szerettem, amikor egy hangszer ennyire ki van használva, a határait feszegetve, stíluskorlátok nélkül. A basszusgitáros is remek témákat hozott, és ő is többfunkciósan kezelte a hangszerét, szóló és ritmusgitárnak is használva alkalmanként. Döbbenetes futamokat, lüktetéseket, szólókat produkált, itt is megannyi stílus keveredett. A dobos is mesteri volt, a finom jazzdobolástól, a kemény fokozásokig. Az egyik számban volt egy zseniális szólója, ahol bemutatott egy szeletet a repertoárjából. Úgyhogy a ritmusszekció nagyon rendben volt. Nem csak a szólóhangszer kíséreteként, de önálló egészként szerepeltek.  Mindegyik zenész figyelte egymást, együtt lélegeztek, mondjuk erre szükség is volt, mert rengeteg váltás, leállás, halkulás-hangosodás, fokozás van a zenéjükben. Néha annyira tömény lett a zene, és annyira jó volt mindegyik zenész egyéni teljesítménye is, hogy már kicsit sok is volt (bár a jóból sosem elég), nem is tudtad, hogy melyikre koncentrálj, mert magában is megállták volna a helyüket. De ezt se negatívumként írnám, mert az élvezet így is megmaradt. Igazából nekem a koncert utolsó pár száma volt az, ahol minden tökéletesen a helyére került, elkezdett működni a dolog a maga teljességében, de akkor aztán nagyon, pont, amikor még órákig hallgattam volna őket, akkor lett vége. Pont az a fajta zene, amiről nehéz írni, hallani kell tényleg. Az improvizatív, kísérletező, stílusokban szabadon ide-oda sikló, zeneileg nyitott embereknek kötelező, főleg élőben. Még van egy pár koncertjük idén, utána hosszabb ideig szünetet tartanak. Luca áldott állapotban van, ez már a pocakján is igen jól látszik, az egyik konferálásnál, amikor a zenésztársait bemutatta, leendő gyermekét is felkonferálta (ő is részese volt a koncertnek persze). Szóval, aki el akarja csípni őket élőben, az igyekezzen. Ez a koncert is bizonyítja az élő koncertek erősségét, és például ingyenes is volt, nem mintha egy jó zenénél a pénzen lenne a hangsúly persze, de akár ingyen is ennyire izgalmas zenéket lehet kifogni, csak keresni kell. Január 7, csütörtök, 21:00, MOST! Kézdy Luca (hegedű) Szesztay Dávid (basszusgitár) Halmos András (dob) Fotók: Bugár Máté, Papp Dávid Tamás www.santadiver.com www.myspace.com/lucakezdy www.myspace.com/santadiver |