| Anneke van Giersbergen & Danny Cavanagh - FMH |
| 2009. december 31. | |||||||||
|
Dupla beszámoló az egyik író által az élete koncertjének aposztrofált Anneke és Danny szóló és közös fellépéséről.  Zeneterápia Amikor tudomást szereztem a koncertről, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy menjek-e. Aztán gyorsan eldöntöttem, hogy ezt az évet márpedig egy szép koncertélménnyel szeretném zárni. És amúgy is, minek gondolkodni, hiszen az Agua de Anneke formációban létrejött Pure Air c. albumot körülbelül 2 hónapon keresztül minden este meghallgattam.  És akkor jön Anneke. Óriás taps fogadja, nagyon várta már mindenki. Tényleg gyönyörű, tényleg végtelenül kedves, pozitív, és jó a humora. Zongorához ül. Amikor felcsendül a Day After Yesterday, akkor kezdek emelkedni. A csúcspont az új szerzemény, Wonder címen. Nekem a leggyönyörűbb és legmélyebb, amit eddig hallottam tőle. Aztán átvált gitárra, és dőlnek a nagy kedvencek, Trail of a Grief, Beautiful One stb. Elragadó jelenség, ahogy egy szál gitárral ott áll a színpadon és nekünk énekel. Gyönyörű, kristálytiszta, édes, éteri hangon. Ad. Eszembe jut a Livius refrénje: ”Neki megadom magam.” Hát neki meg. Azt veszem észre, hogy lassan teljesen megnyílok, hogy be tudjam fogadni ezt a jelenséget, átérezzem az atmoszférát. A csúcspont a Power of Love. Ez a nő tudja mi a szerelem, biztos vagyok benne Nincsen hiányérzetem, amikor vége van. Kis szünet, megbeszéljük az élményt, és még nem sejtjük, hogy mit hoz a duett. Becsengetnek, leülünk, és belevágnak. Danny ráhajol a gitárjára, és elkezdi ütni a gitártesten az ezerszer hallott, vágyott ritmust, és szinte el sem hiszem, hogy a Teardroppal kezdenek. Massive Attack-en nevelkedett emberként nekem ez hatalmas élmény. A poén az, hogy a technika ördöge kifog rajtuk, így nem sikerül eljátszani elsőre, helyette kapunk egy ötperces közjátékot, ahol ismét bebizonyítják, hogy lehet humorral kezelni a helyzetet. A közönség hálás, tapsol, velük nevet. Aztán beindulnak. És rájövünk, hogy a két szóló rész csak bemelegítés volt. Együtt nagyon erősek. Danny zenéje és Anneke hangja. A háttérben néha még ráerősít basszusgitáron egy hosszú, szőke hajú vikingember. A legnagyobb kedvencek jönnek: The Blower’s Daughter, a könnyed Hey Okay, az ír népdal hangulatú Jolene, és a Teardrop, amit Anneke előadása mellett Danny zongorajátéka varázsol egyedivé. A közönség tökéletes: mindig megvárja, amíg az utolsó hang rezgése is elhal, és csak utána jön a vastaps. Óriási a hangulat, együtt élünk a zenével. A lezárás egy számomra ismeretlen The Gathering szám, nekem a koncert csúcspontja. A címe YouLlearn About It. Tökéletes befejezés. Egész úton hazafelé a refrént dúdolom. Az élmény viszont nem múlik el utána, hanem még másnap is érzem, hogy oldottabb vagyok és szebb a világ. Ez az élő zene. Zeneterápia. Összehasonlíthatatlan egy cd meghallgatásával. Közösségi élmény. Kár kihagyni. janacs
A koncertet a Negative Art szevezte, akik nevükkel ellentétben, nagyrészt nagyon is lélekemelő zenékkel foglalkoznak (pl. Antimatter, Anathema, a régi Gire, a Fekete Zaj fesztivál, márciusban pedig a New Model Army). Érdemes figyelni a tevékenységüket, hogy ilyen hangulatos koncertbe botoljon bele az ember, mint ez is volt. Anneke régebben a The Gathering-ben bájolta el az étert, Danny pedig az Anathema fő zeneszerzője, zenésze. Mivel mindkét zenekar a szívem csücske, ezt a felállást már előre is örömmel köszöntöttem.  A koncertet ezután 3 részre osztották fel. Az elsőnél Danny egyedül, a második blokk Anneke-é volt, a harmadik részben pedig jöhetett a közösen zenélés. Danny már jó pár éve fellép az Anathema mellett, akusztikusan és szólóban. Hangja hasonló, mint testvérének Vincentnek, aki az Anathema énekese. Én Vincent hangját jobban szeretem, de Dannynak sincs oka szégyenkezni, érzelmekkel teli hangja így is bőven kiemelkedő. Viszont zeneszerzői zsenije és zenészi kvalitása kétségbevonhatatlan. Közvetlensége már a bevonulástól érezhető volt. Mivel egyedül játszott, előtte pedálsorok voltak, amibe programozható volt, amit előrejátszott, így több szólam is szólhatott egyszerre, ezeket számon belül is variálgatta akár. Gitár és zongorajátéka egyaránt élményszámba megy, gyönyörűség. Az utolsó négy Anathema albumról voltak szerzemények (pl.: One Last Goodbye, Flying, Lost Control, Are You There, Anyone,Anywhere) és egy pár feldolgozás (pl.: Big Love). A zene közben (persze a zongorás számoknál nem) mászkált, uralta a színpadot, játékába beleélte magát, áramlottak a harmóniák felénk. Az átkötő szövegeknél mosolygott, poénkodott, nagyon szimpatikus zenész/ember. A második részben Anneke következett, akit a tapsból megítélve jó sokan vártak már. Biztos sokan leírták már, de Anneke akkor is egy tündér, és ha még el is kezd énekelni...Ő is magát kísérte, vagy zongorán vagy gitáron, de itt az éneké volt a főszerep. Eddig is szerettem a hangját, de így élőben ledöbbentem, hogy mennyivel nagyobb élmény hallgatni. Így jönnek ki azok az apró kis finomságok, hajlítások az énekében. Hiába a lemezek precíz hangzásai, a kütyük varázsai, akkor is taglóz az élő zene, és esetünkben az ének. Valahogy minden dalába varázsol mosolyt, még a feldolgozásokba is, a saját képére formál mindent, ami átfolyik rajta. Amikor háttal neked zongorázik, a hangján hallod, ahogy mosolyogva énekel. Nekem ebben az évben a novemberi Ágnes koncert volt hasonló a Radnóti versekkel, ami túlmutatott akár a nagyon jó koncerten is. Anneke blokkjának az egyik csúcspontja a Power Of Love volt, de a többi is elbűvölte az embert (Beautiful One, Songbird, Yalin stb..) volt új szám is, a Wonder, egy kellemes kis zongorás darab. Amikor Anneke kiszállt a Gathering-ből, még sajnáltam a dolgot, szerettem a zenéjüket és az énekét közösen, az Aqua De Anneke-ével is jóba lettem, de így élőben győzött meg arról, hogy a zene lecsupaszítva nagyon jól áll neki, sokkal nagyobb szerepet kap a hangja. Szerintem hátra van még valami nagyon nagy dobás tőle, nálam most a nagyon nagy kedvencekből belépett a legjobb énekesnők közé.  Igazából már itt elégedett lehetett az ember, hogy hallhatta őket, de csak most következett a hab a tortán, Danny és Anneke közös előadása. Az első számnál a technika ördöge beleszólt a Teardrop-ba, de hihetetlenül lazán, emberien kezelték a szitut, még tovább növelve a hangulatot. És itt az eddigi hibátlan egyéni teljesítményekhez, még csak hozzáadott a közös. Danny zenéje, vokálja és Anneke éneke együtt méregerős egyveleg. Danny zongora és gitárszólói a kellő helyen csak tovább fokozták ezt a bájos angyali hangot. Egy pár számban a koncert alatt bejött egy holland basszusgitáros óriás is, viking harcos kinézettel. Volt itt mindenféle gyógyszer a lelkünknek pl. egy 1995-ös Gathering dal átdolgozásából gyönyörű drámai darab lett. A Temporary Peace mesélése, Danny énekével és Anneke vokálozásával. A Teardrop-ban (Massive Attack feldolgozás) a zongoraszóló Dannytől, meg eleve az a szám hideglelés. Ír népdal hangulat, közönségénekeltetés a Jolene-ben, a Natural Disaster gyönyörű szomorúsága, és a végén még a You Learn About It szárnyaló békessége tökéletes zárás. Mindkét zenésznél meghatározó a színpadi jelenlét, a természetesség, az egyéniség, a zene iránti alázat, és az egekig ordító tehetség tökéletes elegye. És a három rész együtt hiába volt három óra tiszta zene, még nagyon szerettem volna belőle. Titkon reménykedem benne, hogy nem csak turnéznak együtt, hanem esetleg egy közös zenélésből lemez is születhet majd, szerintem nagyon nagy dobás lehetne, igazán jók így együtt (de azért az Anathema is maradjon, így ebben a felállásban, ha lehet). Egyébként ennek a felállásnak az egyik turnéállomásáról, már kijött egy koncertalbum nemrég In Parallel címmel. Hallottam még a koncert előtt, tetszett, de hallottam már jobb koncertfelvételt is, ez alapján is vártam a koncertet, de a varázslatot nem, hát örülök, hogy csalódnom kellett, de maximálisan pozitívan. Az élő zene ismét bebizonyította hatalmas varázsát, és akkor ennyire jó, amikor megdöbbent, hogy valami hiába a kedvenced, és kívülről fújod a dalokat, élőben még annyit hozzátesz, hogy zavaró visszamenni a szürke hétköznapokba. Nekem az eddigi koncertek közül még, az idei Ágnes Radnóti verses koncertje volt ennyire felemelő érzés. Egy kis balzsam a léleknek. Kell!!! December 28, hétfő, 19:30, Fővárosi Művelődési Ház Fotó: basszuskulcs
!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved." |