Emilio és barátai - Columbus Jazzklub

2009. december 15.

columbus, emilio, horváth plútó józsef, tzumo

Balra Budai Vár, szemből Lánchíd, jobbról kicizomázott 2-es csili-vili, fényárban úszó Columbus Jazzhajón landoltunk, Emilio és barátai koncert Mikulás neve napján.

Kezdés előtt tíz perccel a fedélzet már tele volt, javarészt tíz fős olasz turistacsoportok tértek be egy kellemes kis esti jazzre. Döbbenetes, hogy a banda 2001-ben díjak terén elég nagyot tarolt (2001 szeptemberében Brüsszelben, a Hoelairt Fesztiválon a trió az Év legjobb európai jazz zenekara, Emilio az Év legjobb európai jazz dobosa, Tzumo az Év legjobb európai jazz-zongoristája, Plútó pedig az Év legjobb európai nagybőgőse díjat érdemelte ki), majd kimaradt 8 év. Azóta ilyen formációban nem léptek fel.
Zenekarok esetében igaz, hogy egy időszakos leállás akár még gyümölcsöző is lehet. A szétszéledt tagok más és más módokon töltekeznek, fejlődnek és minél nagyobb a kihagyás, később annál nagyobbat szól – Emilioék esetében ráadásul az új találkozást még csak próba sem előzte meg, és még ez is csak előnyükre szolgált.
A koncert első felében Emilio a dobszerelése védőszárnyai alatt vezényelt le több ismert jazz-standerdet (Autumn Leaves, Giant steps), a versenyzongorán felcsendültek Tzumo saját szerzeményei is, melyhez Emilio fergeteges dobszólóval ajándékozta meg a közönséget, miközben Plútó jamaicai koboldként ontotta bőgőjéből a basszust.

A szünet után a trió populárisabb R&B dallamokra, Tzumo szintire, Pluto basszusgitárra váltott. A beatbox mester Emilio kezdetben parappékkal, majd végre – már nagyon vártuk – dalban mondta el „Nem akarok többé várni rád”. Számomra ez volt az este fénypontja, egy hét távlatából még mindig dúdolgatom, dunai merülőbúvárként mélyen a fülembe mászott. Nem is értem, miért nem lett ebből a számból nagyobb sláger. Hallhattunk még a latinos feldolgozású Ez a dalt, és a jól megérdemelt vastaps után a fiúk lenyomtak még egy Blue Bossát. A közönség tombolt, az olaszok serényen kattingatták fényképezőgépeiket, csoportképekhez pózoltak a zenészekkel, mi meg Plútót kaptuk el egy rövid csevely erejéig .
„Mi a blues? Mi a jazz? Mi a rock ’n roll? Őszintén kell játszani, szívből, ez a lényeg. Klisészerű, de itthon kiölik az őszinteséget a zenében. A fővárosiak el vannak kényeztetve, a kulturálódás mégis elmarad. Külföldön nagyobb a közönség türelme a zene felé, Beethoven IX. szimfóniáját végighallgatják elejétől végéig, hogy az Örömódánál beteljesülhessen az élmény. Itthon inkább az jellemző, hogy nem várják ki, az Örömódánál kezdik.”

Hallgassatok sok-sok zenét, elejétől végéig! A jó zene nem fogyasztási cikk, ne a gyors kielégülés legyen tehát cél, ízlelgetni, átélni, kivárni, és aztán szép kényelmesen emésztgetni.

„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra, szent öröm,
Térj e hozzánk drága vendég,
Tündőkölj ránk fényözön.” /Örömóda/

December 6, vasárnap, 20:00, Columbus Jazzklub

Jelinek „Emilio” Emil (dob, beatbox, ének)
Oláh „Tzumo” Árpád (billentyűs hangszerek)
Horváth „Plútó” József (nagybőgő, basszusgitár)

Betta Flux

Fotó: basszuskulcs