|
bacsó kristóf, borlai gergő, columbus, fodo, papesch péter, tzumo A legnagyszerűbb utaztatásra stílszerűen egy hajón került sor, ahol a csodálatos élményt még a totális érdektelenség sem tudta elrontani.  A Jazzhajón vagyunk, amit megszállt az eljövendő ünnep szent szelleme és ennek jegyében karácsonyi répák lógnak a plafonról. A közönség gyakorlatilag nem létezik, csak éppen arra vetődött emberek, abban sem lehetek biztos, hogy figyelnek-e egyáltalán.
Mindez persze nem gátol meg abban, hogy belefeküdjek a zenébe, ami hullámok hátán visz elképesztő utazásra.
Az utaztatás szót rengetegszer a papíromra vetettem az este folyamán, és ez a zenekar egyik alapfegyvere, pontosan és sűrűn robog a zenei alap.
A zenekar nagyon együtt van, élvezik a zenét, játszanak egymással. Az alapot a basszusgitár-dob-ütőhangszer felállás biztosítja és garantálja, fantáziadús és változatos módokon. Minden apróság a helyén van, és ezek változása megannyi élmény, legyen szó akár csak a felpörgető sékerről. Gyönyörűség hallgatni őket.
A zenekar neve tökéletesen leírja, hogy mi történik itten: álom. A Tzumo ugye Tzumo, az elektronika pedig a szintetizátor jelenlétében nyilvánul meg.
A két fő szólista a szaxofon és a zongora, akik közösen játsszák a furcsa, elvont dallamokból dúdolható slágerré csiszolt témákat. Aztán jönnek a szólók, Bacsó Kristóf szopránszaxofonja, mint a kígyókat bűvöl minket, Tzumo fasza hangszíneken adagolja az elszállást, és a szédületes, Borlai-féle dobszóló is sokszor belefér a műsorba.
Közben pedig megy a precíz alap, jófajta grúvos mélyek Papesch Pétertől, a súlyos dobolás Borlai Gergőtől, és az azt kiegészítő, folyamatosan változó ritmusforgatag, ami Födö kezei közül kiszabadul. Minden szám teljesen más, új világba visz el minket. A hangzás a korszellemnek megfelelő, és a stílusból fakadóan nem lenne túlzás, ha tömegek bólintanának a zenekart hallva.
Ezért is szomorú, ahogy a koncert végetér, egyfelől, mintha a szőnyeget rántották volna ki alólam, űr keletkezik, és ezt tetézi a totális érdektelenség, ami a zenészek levonulását kíséri.
Se taps, se semmi, nulla reakció, kiábrándító és elszomorító, hogy egy ennyire tehetséges zenekar ennyire keveseket érdekeljen.
Ettől eltekintve fantasztikus koncert volt, és a zenekarról is csak a legjobbakat lehet elmondani, de inkább mindenki menjen el meghallgatni, az a legbiztosabb. December 1, kedd, 20:00, Columbus Jazzklub Oláh Tzumo Árpád (billentyűs hangszerek)
Bacsó Kristóf (szaxofon)
Papesch Péter (basszusgitár)
Födö Sándor (ütőhangszerek)
Borlai Gergő (dob) sámson Fotó: basszuskulcs
|
