| Nils Petter Molvær - Millenáris |
| 2009. november 27. |
|
Nils Petter Molvær váratlant húzott a kalapból, és megmutatta a jövő zenéjét, és azt, hogy egy trombita, egy dobfelszerelés és egy gitár is elég a nujazzhez.  Kezdéskor a színpadon szinte teljes a sötétség és csak norvég trombitást látjuk. Csöndesen kezdődik minden, Molvær csak a fát fújja, mintha a szél zúgna. Ezt megbolondítja rengeteg visszhanggal, majd elkezd beleénekelni a trombita mikrofonjába. Több szólamot énekel fel ezekből a torzított, visszhangosított dallamokból, majd rátrombitál. Megnyugtató elszállás. Közben érkezik egy zenész, aki a földre kuporodva valami mélyből pulzáló hangot csihol ki egy általam nem látott szerkezetből. Talán gitáreffektek, talán valami egészen más.  Egy dobos is a színpadra jön, szaggatott, keményedő zene jön létre a hármas által. A guggoló emberből mélyrehangolt gitáros lesz, és a zene metálőrületté fajul, a háttér pedig kékből pirosra vált. A koncert látványvilága tökéletesen illik a zenéhez, félhomály van, a zenészek háta mögé pedig a saját sziluettjüket vetítik kék fénnyel (akár többször és időben eltolva), meg még más szemnek tetszetős történéseket látunk. A trombita kicsit kiáll, a gitár veszi át az irányítást és egy csöndesebb, visszhangosabb témát vezet elő, amit kevés dob és zörejek kísérnek. Majd csak a dob és a zajok maradnak. Egyedi ez a felállás, a hangzás modern, a gyors részeknél bebólintunk, a lassúaknál pedig kellemesen elringat minket a zene. A félórás első szám után a második teljesen új irányt vesz, harangok, vont, hegedűszerű gitár és keleties, törzsi énekszó hangzik fel, amire a trombita fúj rá. Közben morajlás. Molvaer mindig matat a keverőpultján, ha nem trombitál, számítógéphangokat, ipari tevékenységről árulkodó zajokat pakol be és ezek itt-ott mindig felbukkannak. A dobos előjön a felszerelése mögül, csak egy cintányért hoz magával és azt veri a testéhez odaszorítva. Mély, puffanó hangot ad így ki a cintányér, a dobos pedig nagyon jó ritmusokat hoz elő magából. Ő a koncert fix pontja, szilárdan tartja a másik két zenész szabad szárnyalását. Ehhez rengeteg ütőhangszer és dob áll rendelkezésére, ezek változatosságát ki is használja.  A trombita újra elszáll, miközben a gitár harmóniákat játszik alá a vonó segítségével. A koncert egy keretbe van foglalva, lecsöndesedéssel ér véget, csak a szél zúg. Taps, majd egy hosszú dal a ráadás, egy szaggatott zenére született borongós, elmélázós darab. Zseniális koncert volt, a három zenész megtalálta a tökéletes összhangot és még a várakozásokat is felülmúló, izgalmas zenét játszottak. Bár kevesebben voltak színpadon, mint az megszokott, nem volt sem basszusgitár, sem DJ, de nem is volt rájuk szükség, a három zenész kitöltötte a rendelkezésre álló teret, és így többet is tudtak mutatni magukból. November 20, péntek, 20:00, Millenáris Teátrum Nils Petter Molvær (trombita, ének, keverőpult) Fotó: basszuskulcs |