|
cathal hayden, máirtín oconnor, műpa, seamie odowd, tommy emmanuel Tommy Emmanuel jött és újra elkápráztatta a teltház ellenére is bensőséges MűPát, nem hagyva kétséget a felől, hogy itt valami különleges történt.  Gyorsan kezdenek, Tommy Emmanuel – természetesen tapsra – bejön, bemutatja az előzenekart, és már jön is a Máirtín O’Connor Trio, akik egy ír hármas, tangóharmonika, hegedű és gitár felállásban.
Vidám ír zenébe csapnak bele, szép ír tájakról mesélnek, a gitár kísér, a harmonika és a hegedű pedig dallamokat játszik, sokszor egybefonódva.
A harmonikás, mesebeli lényszerű zenekarvezető ír akcentussal mindenkit teára invitál a feleségéhez, majd egy Handel átdolgozásba kezdenek.
Húsz percet és három dalfolyamot játszanak, majd Tommy Emmanuel jön újra.
Egymaga játszik, csak a gyönyörű hangú gitárja és néha az éneke szól, a varázsa mégis megtölti a termet.
Sokszínű a dalválasztás, a nagy slágerek, mint a Mmombasa, a Since We Met, Angelina, Questions mellé feldolgozások kerülnek, a Somewhere Over The Rainbow, a Caravan, de sima bluest is játszik. És közben mindig rázza a lábát.
Tommy igazi világsztár ösztönös muzikalitással és elképesztő belső ritmussal, szórakoztat magasfokon és közben a kedves lénye is megnyílik a közönségnek, így a teltház rajongása teljesen érthető.
Az biztos, hogy úgy senki sem dobol a gitáron, mint ő, külön dobseprőt hoz, veri a gitár minden felületét. Aztán a jobbja a basszust hozza, míg a bal tovább dobol, és kész a ritmusszekció. Döbbenetes, amit csinál, mosolyog és bebólint tőle az ember. Látni kell.
A dalok között kedves történeteket mesél, arról, hogy már hatvan éve profi és az egyik kedvencét, a Guitar Boogie-t el is nyomja. Majd a kínai Tu-ning dalt improvizálja, miközben ide-oda hangolja a gitárját. 
Az új albumáról is beszél, a Little By Little jövő évben jön ki, erről elhangzik a címadódal.
Ez a koncert komolyabb, mint az eddigiek, kevesebb a vicc és több a mélyebb dal. Az elhunyt édesapjának írt Still Can’t Say Goodbye a szívből szól, kiráz a hideg.
Az ír hármas is csatlakozik hozzá, és egy gyors majd lírai, énekes dalt játszanak együtt.
Természetesen vastaps, így a ráadás sem marad el, ami a Beatles kör, Here Comes The Sun, When I’m 64, Day Tripper, Lady Madonna, egy ívre fűzve. Tommy egyszerre több szólamot is hoz, így kerek egészek a dalok.
Vastaps tovább, de már nincs több ráadás, így mehetünk haza.
Szokás szerint fantasztikus volt a Tommy Emmanuel koncert, talán az eddigi legjobb, amin én voltam. Az biztos, hogy látni kell őt, mert ez a zene legjobban így működik, egy ember, egy gitár, egy közönség.
November 15, vasárnap, 20:00, Művészetek Palotája Tommy Emmanuel (gitár, ének)
Máirtín O’Connor (tangóharmonika)
Seamie O’Dowd (gitár)
Cathal Hayden (hegedű) gy Fotó: tommyemmanuel.com
|