|
millenáris, szalai péter, ustad ikhlaq hussain khan A kedd esti koncert egy messzi világba röpített minket, így kicsit alámerülhetünk az indiai klasszikus zene csodálatos természetébe.  Nem ismertem a pakisztáni-amerikai szitárművészt, Ustad Ikhlaq Hussain Khant a koncert előtt, de a Millenáris jó ízléssel szokott világzene produkciókat választani és ebben most sem csalódtam.
Már megérkezésünkkor bensőséges hangulat fogad a felére összehúzott Teátrumban, ég a füstölő, kellemes félhomály, békés légkör.
Nyolc után valamivel a két zenész a színpadra lép, Ikhalaq mellé erre az estére a Szalai Péter tablaművész csatlakozik.
Nem sietnek el semmit, összekészülődnek, elhelyezkednek, hangolnak és a közönség türelmesen vár. Majd Ikhalaq ismerteti a műsort. A Raag Bageshree-t fogjuk hallani, először csak a szitárral, lassan, majd a szitár továbbra is egyedül, ám most már 16 ütemes lüktetésre gyorsan, majd a végén a tablával együtt.
Mivel nincs tampurás, az alaphang végig gépről szól, a raga egy harmóniára épül és erre játszanak a zenészek.
Amint megszólal a szitár, a hangja gyönyörűen körülölel minket, mindenhol ott van, csodálatos érzés.
Furcsán szép dallamok szólalnak meg a szitárból, a zene kirepít minket a teremből és egy belső utazásra invitálják a nyitott füllel és elmével felvértezett hallgatókat.
Az egész hangzás és harmóniavilág leírhatatlan európai füllel, szokatlan, mennyei dolgok hangzanak el.
Ikhalaq a dallamon kívül egy harmóniát is penget folyamatosan, ettől úgy hullámzik a zene, mint kalász a szélben.
A gyors rész ezután felpörög, bevadul, majd rövid hangolás után a tabla is csatlakozik.
A két hangszer együtt él, felelgetnek egymásnak vagy közös témákat dolgoznak ki, egy új dimenzió nyílt meg.
Elképesztő és varázslatosan szép ez a zene, teljesen elvisz, mindent betölt. A zene hallgatása közben rengeteg gondolat született meg bennem, olyan volt, mint egy zenés meditáció, megnyugodtam és kívülről tudtam szemlélni önmagamat és a zenét is.
Sajnos a koncert lendületét megtöri az állandó hangolás, amit a túl erős fények miatti elhangolódás okoz. Bár Szalai Péter kérte, hogy csökkentsék a fényeket, ezt elegendő mértékben csak a koncert végére tették meg a technikusok. 
Hosszabb hangolás és egyben szünet következik az újabb ragához, a Raag Kirwanihoz. Ez előtt megtudjuk, hogy most van a két zenész először színpadon együtt, és mivel az indiai zene egy beszélt nyelv, próbára sem volt szükségük.
A második darab is az elsőhöz hasonlóan végtelen ideid tartott, rengeteg történéssel. Ez is a lassú, gyors, majd tablával közös rész struktúrát követte, majd a végén döbbenetes sebességre kapcsoltak.
A taps és a siker teljesen megérdemelt volt, én teljesen a koncert hatása alá kerültem, feltöltve mentem haza.
Ez a koncert is igazolta, hogy érdemes az indai zenével foglalkozni, mert bár teljes embert igényel a hallgatása, de nagyon sokat tud adni, és nem csak zenei téren.
November 10, kedd, 20:00, Millenáris Teátrum Ustad Ikhlaq Hussain Khan (szitár)
Szalai Péter (tabla) gy Fotók: basszuskulcs
|