| Rackajam - Szimpla Kert |
A Rackajam újabb zseniális koncertet adott, most éppen a Szimplában, akusztikus felállással. Már a megérkezésemkor megörültem, hogy végre egy olyan koncert a Szimplában, amire sokan kíváncsiak, székeket hoztak oda az emberek, vagy csak álldogáltak, jobb így a hangulat, a zenész is szívesebben játszik, ha érzi, hogy kíváncsiak rá. A zenekarnak akusztikus (eredeti) a felállása, ez jobban is illik ide, mert nem lehet a helyet túl nagy hangerővel megtámadni. Így most a zenekarvezető Ferenczy Györgyhöz egy mandolin, egy gitár, egy szájzongora és egy cajon társul, és sok vokál. Az alapot a cajon (egy fadoboz, amire rá lehet ülni) és a gitár adja, erre játszik rá magas hangokat a mandolin, és persze a teteje Ferenczy György éneke, szájharmonikája, hegedűje, éppen, ami a keze ügyébe kerül. Valamit a szájzongora is csinál, de sajnos ezt nem lehet hallani, láthatólag akkordokat játszik, és jópofa a hangja is, de legtöbbször elvész. A zene most is zseniális, Ferenczy György elképesztő, nagyon érzi a zenét, jó a ritmusa az éneknek, de a legjava mégis akkor jön, ha előkerülnek a hangszerek, teljes beleéléssel fúj vagy von. Az ember csak áll/ül, és elképedve hallgatja, nagyon jó. Beindítja a zene a lábat, a testet, a közönség nagyon élvezi, nagy tapsot kap a zenekar, amit meg is érdemel, mindenkinek látnia kéne őket. Jól van összerakva a zenekar, mivel nincs basszus, ennek a szerepét a gitár veszi át, és kerül az egész egy oktávval feljebb, így csilingelős, pattogós lesz a zene, erre erősít rá a cajon és a mandolin is. Egyébként meg tökös, húzós zene. Amolyan akusztikus népi-bluesfunk. A dinamikával nagyon jól játszanak, van, hogy lassan indul a dal, és a szájharmonikaszólóval együtt húzzák fel, a végén már sikoltozik, kiabál Ferenczy György, mint a bomba robbannak.  A daloknak nincsen konkrét elejük és végük, egymásba folynak Ferenczy György kedve szerint, van, hogy pár sort közbeszúr innen-onnan, vagy teljesen másra váltanak, és pár perc múlva térnek vissza, ha visszatérnek. Többféle stílus keveredik, az olasz gondolázástól (Ferenczy György mutatja is, hogy hogyan kell), a countryn át egészen Jimi Hendrixig, akitől a Foxy Lady-t és Voodoo Chile, ezek teljesen egyedi átdolgozásban, hegedűszólóval. Persze a blues és a népzene mindig ott van, meg előkerül a rockandroll is, Roll Over Beethoven, ez az egyik legjobb rész, nagyon elkapják a hangulatot, a hegedű pedig elképesztően virtuóz dolgokat művel. Mind az öten énekelnek, többször van a capella rész, ehhez az Építsen az égre házat népdalnál a közönség is csatlakozik. Váratlan fordulatok is vannak, valaki bekiabál, hogy Kormos Leventének vicces a beállása (valószínűleg egy ismerős), erre Ferenczy György kiadja az ukázt és a hangnemet, a nagyon vicces „Ha öt fiú lehetnék” szövegű dalt állítják színpadra, amihez táncbetét is jár. Zseniális. Másfél óra elképesztően jó zene, a közepén fél óra szünettel, a végén pedig akkora tapssal, hogy a zenekar csakcsak visszajön, pedig elsőre nem úgy tűntek. A zenekarvezető kérésére a Türelem jön mégegyszer, de nem, meggondolja magát, és helyette egy varázslatos, gyönyörű dal szól az apa gitárjáról.  A dal végetér, én pedig még öt percet állok megilletődve, nem tudok szólni, megérintett. Kötelezővé kéne tenni a Rackajamet, mert zseniális, amit játsszanak, műfajokon átívelő szenzációs zene. Március 17, kedd, Szimpla, 20:00 Ferenczy György (ének, hegedű, szájharmonika) Pintér Zsolt (mandolin, ének) Kormos Levente (gitár, vokál) Apáti Ádám (szájzongora, vokál) Jankó Miklós (cajon, vokál) Képek forrása: www.kulturpart.hu, kultura.hu |