A négytagúra olvadt Subicz Gábor Quintet nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megmutatja, hogy mitől menő a jazz 2012-ben. Sikerült nekik.

Szombat este a minőségi elektronikáé volt a főszerep a Trafóban. A négy ismert zenész alkotta csapat kibújt csigaházából, és öthónapnyi hallgatás után ízelítőt adott az újonnan elkészült és a már kiadott dalaikból.

Eletronikus alapú indiai ragák szólaltak meg kísérleti jelleggel a februári hóhatáron, népek és stílusok találkozása, mezítlábazás.

Beköszöntött a hideg, és beköszönt az Amoeba is a Szimpla Kertbe. Mínuszokkal nehezített kemény grúvok, kiscsoportos táncolás-bebólintás. Itt a tél, húúú.

Erdőbe, mezőre, hegyekbe kalauzolt el minket a Bajdázó visszafogott, ám mégis erőteljes zenéje. Hangszőnyeg, gitár, basszus, kevés ritmus, ének. Egyszerű, nagyszerű.

Habár EFOTT-on még sosem voltam, a vártnál pozitívabb tapasztalatokkal gazdagodott fesztivál élménytáram. Ehhez lehet, hozzájárult az otthon érzete, a helyismeret és a sok barát is.

Szeretetorgiában végződő, minimálból a maximumot kihozó hippikoncert a Szimpla Kertben, életem talán legkülönlegesebb zenei élménye: az IlHaam Project.

Július első csütörtökjén hamisítatlan ‘60-as évekbeli tombolásban volt részünk a Szimpla Kertben. A Qualitons korhű hangszerekkel, teljes energiabedobással, a hőségtől meg nem hátrálva és a stílust meglepően jól ismerő amerikai vendégénekessel kiegészülve nyomta a talpalávalót.

Örömzenének és utcazenészversenynek adott helyet a Szimpla Kert a Zene Ünnepén; kis létszám, nagy boldogság, Kjartan Loberg Code.

Grand Mexican Warlock, két lépésre a közönségtől. Az Aeons akusztikusan nagyobbat szól!